üres konténer
tegnap mondta levelezősdi, hogy volt valahol, egy ismerőse valamijén és szeret oda elmenni, mert sok érdekes ember van ott. mit jelent ez számomra? érdekes emberek. én nem vagyok érdekes. ha valaki kérdezne rólam valamit, semmi érdekeset nem tudnék mondani. kb. csak ezt: gyárban dolgozok, 15 éve nincs életem, nincsenek emlékeim. érdekes emberek. ez azt jelenti, hogy többel is beszélt. az ottani emberek beszélgetősek, érdeklődőek.
ez mind-mind hatalmas félelemmel tölt el. nem azért, mert én most oda fogok menni, csak maga a szituáció. ő annyira érdekes, egyedi, annyira gazdag a belsője, persze, hogy szívesen ismerkedik. ezen a ponton gondoltam azt, hogy az őrültségen túl a normalitásban is talán túl sokat képzelek bele a dologba. csak egy darab ismerős vagyok én is. semmi... különleges. logikusan azt mondanám, hogy ez nem igaz, az írásait figyelembe véve, de ha gondolkozok rajta, akkor ez az igazság. ma is küldött pár képet, egyet a szoba falán levő valamiről, meg egyet egy füzetéből és bazdmeg.... :D nem értem az okát, hogy miért, de annyira kibaszottul imádom az ilyen furaságait. tudom, hogy beteges ilyet mondani, de ha tehetném egész nap bámulnám, hogy miket csinál. nem perverz módon, csak nézni szeretném. hú bazdmeg, veszélyes gondolatsor eleje ez az ábrándozás. :D
remélem úgy megy majd ez, hogy ha találok barátnőt, akkor minden ilyen faszság törlődik és/vagy átszáll rá.
március 12.-én megyek pestre. eldöntöttem. remélem sikerül megvalósítani is. :D az lenne az ideális, ha ekkor találkoznék vele is, nem majd a koncertkor, de nem merem felhozni. :D az lenne a terv erre az útra, hogy megtapasztalom újra a tömegközlekedést, megnézem hol lesz a koncert, megnézem hol lakok, a kettő közti útvonalat, járkálok emberek között és jó lenn legalább egy vendéglátó helységbe bemenni, hogy kipróbáljam milyen is az. XD fogalmam sincs, hogyan kell rendelni, vagy viselkedni, nemrég írtam, asszem, hogy még a pénzfelvétel az automatából is nagy kihívást jelentett. nem tudom, hogy retardált lettem-e vagy csak a szorongástól van ez. kínzó dolog.
már nézegetek videókat megint arról, hogy hogyan kell az emberekkel kommunikálni. vannak benne jó dolgok, de egy nagy baj van velük, hogy ezek technikák, konkrétan nincs benne arról szó, hogy miről kellene beszélni. oké, ez lehetetlenség, de nekem ez kellene. :D
pozsgással úgy nyugis a helyzet, mióta van a háború keveset beszéltünk, nagyon ráfeküdtem a témára. ja, most csak ennyit írok róla. hülyefaszom levelezősdi körül forognak a gondolataim. XD
apáról még nem akarok írni. lehet sosem fogok?! ma egy hónapja történt. szombaton telón nézegettem az ukrán dolgokat, csak sima nézelődés volt, semmi durvát nem láttam és csak úgy elkezdtem sírni. XD 19:30 körül volt. és akkor úgy döntöttem, hogy oké, úgyis volna minek kiadódnia, lefeküdtem és zenét hallgattam a sötétben. néha sírtam, volt amikor csak úgy, volt amikor a levelezősdi miatt volt amikor apa miatt. eltelt így pár óra aztán elaludtam. jó, hogy ez ki tud jönni, de a módja, hogy csak úgy jött a semmiből, az gáz. ha komolyabban apára gondolok érzem, hogy kezdek sírni, próbálom mindig elterelni a gondolataimat.
elméletileg fogyok, gyakorlatilag még mindig hatalmas a hasam.
egy üres konténer vagyok. ha pozitívan állok hozzá, ez azt jelenti, hogy egy csomó dolgot pakolhatok magamba és kiválaszthatom, hogy mivé akarok válni. de a depresszív gondolkodás azt mondatja velem, hogy üres marad ez örökre. a koncertre sem megyek el úgysem. utána beszélgetni kellene, az pedig megrémiszt.
