érzelmek
nem terveztem, hogy írok és a cím is csak most a semmiből jött.a héten sokat gondolkoztam a 2. koncertes hétvégén, meg pozsgáson is. aztán beszélgettünk is levelezősdivel, hogy jól érezte ő is magát, kicsit élményeztünk, tök jó volt átbeszélni. túl jó. :D a héten engedtem kicsit ennek a faszságnak, hogy mi lenne ha... :D amiből már volt baj. de abbahagytam, mármint ma is előjött ilyesmi gondolat, de már abbahagyom. ez egy szuper élmény volt, mármint ez az átbeszélősdi, aztán... kibújt egy régóta eltolt szög a zsákból. :D volt egy olyan mondata, hogy az volt a legnagyobb sikere aznap, hogy nem vágta fel az ereit. megmagyarázta, hogy nem akarta, de volt már ilyesmi gondolata. na bumm. szerintem már írtam itt is, hogy mintha depresszió tüneteit mutatná néha az írása. és ja. amikor felhozta, mondtam, hogy majd pénteken beszélünk róla, mert már aludni készültem. pénteken pedig kicsit beszéltünk róla. elhangzott a depresszió szó, én írtam le, elküldtem neki is a videót, írtam róla, hogy meghozzam a kedvét és jeleztem, hogy beszélhetünk erről bármikor, nem gond. mondta, hogy személyesen lenne ezt is jó, és ebben igaza is lehet, bár azt még nem próbáltam. :D mondjuk kemény lenne és bírnám, ha ott sírnánk összeborulva. XDDDD lehet jól esne, kellene. ú nem is írtam. a 2. találkozásunkkor álltunk egymás előtt, és úgy nem tudtuk mi legyen, mondtam, hogy nem beszéltük meg az üdvözlést,szóval nem tudom mi legyen... és akkor megöleltük egymást. mint gesztus örülök neki és kicsit éreztem is őt, de nem ilyenre vágyok én sokáig akarok ölelni. :D célszemélyt direkt nem írtam. :P
valamivel kevesebbet beszélünk pozsgással, asszem elkényelmesedtem. még mindig ő a motorja a beszélgetéseinknek. bár ő ráér, netezget, küldi a dolgokat, én viszont közel olyan maradtam, mint voltam, ha nem írnak nem írok. bár azért rájuk kettejükre rászoktam, de még nem sokat.
az is zavar, hogy nem látok bele pozsgás fejébe. a levelezősdiébe nem is kell, ő mondta, hogy van barátja, mondta, hogy a magas vékony fiúk tetszenek neki, ami én nem vagyok illetve az alakuló stílusom sem az, amit ő preferálhat. de levelezősdiébe nem látok bele. nem tudom, hogy kedvel-e vagy csak jó, hogy van kihez szólni. azért nem beszélgetést írok, mert annyira fosul megy még mindig. :(
más...
vágtam a füvet tegnap és a külföldön dolgozó szomszédék kutyáját megláttam, hatalmas németjuhász, a simától nagyobb,, tényleg. megsajnáltam, tuti unatkozik és volt itthon egy régi labdánk, odadobtam neki. nagyon örült, dobálta, cincálta, hurcolta, játszott vele. az egyik udvarrészt takarítottam és egyszercsak megjelent mellettem. XD gondoltam, hogy nem bánt, de nem tudtam és tényleg nagy is. összehaverkodtunk aztán és hagytam, hagy élvezze, hogy végre valami más is van, meg egy nagyobb udvaron rohangálhat. aztán meglátta a macskát és elkezdte kergetni, de szerencsére el tudott futni. és itt befostam. ennyire hülye vagyok, hogy erre nem gondoltam. ezután kb. 1 óra alatt sikerült többször hazatessékelni. 3x. mindig visszajött más-más helyen. XD pár órával később megint, de ekkor már nem ment haza, szóltunk a másik szomszédnak, aki eteti és ő hívta haza. azóta elméletileg jól le van zárva a kertünk. féltem a macskákat. a kerítést kötöztem, hogy ne tudja feltúrni és átbújni alatta és ezért volt nálam egy kés, na meg ha megtámadna. elképzeltem mit kellene csinálni, de nem tudom menne-e. fostam rendesen. :D
levelezősdi írta, mennyire tetszik neki az ajándéka, a papírmasé-madár és az asztalán van. ez annyira jól esett. :)
ezt a zenét a héten találtam, de később bevillant, hogy lehet hallottam már, de kibaszottjó!
