A héten összeírtam csak, hogy mikről akarok írni. Ezt pedig már ma, csütörtökön kezdem el írni, és a ma változhat péntekre, de akár szombatra is (most szombat 23:45 van pl. :D most folytatom).
Kb. másfél hete láttam ezt a videót és eszembe jutott, hogy mennyire szerettem én ezt az animét. Már az elején tudtam, hogy király lesz, amikor még nem voltak szinkronizálva, de már lekövette a mozgását az EVA-01. :D Mekkkora király már az a jelenet. :D
Nagyon tetszett ismét és most talán mégjobban feltüntem benne én magamnak. Fantasztikus önismeretes (ego-szuperego-s dolog) kérdések-válaszok vannak benne. Vagyok én, vagyok én aki az ént szemléli, vagyok én mások fejében... Elgondolkoztam ezen, hogy valóban így van, mert nekem is sok emberekről alkotott modell van a fejemben, azok olyan miniŐk, amivel szituációs "játékokat játszok, "játszunk". Mit gondolhat, erre mit mondana, ő hogyan csinálná... És az jutott eszembe, hogy akkor mindenkiben, aki ismer engem van egy kis én, és ezt mi lenne, ha lehetne manipulálni, irányítani és ezáltal a másik ember gondolatait meghackelni. :D Nem feltétlenül valami agyhullámos izével, nemrég láttam erről videót (sorozat, irl, nem kamu) hanem simán csak gondolatelhelyezéssel. Olyasmi, mint a bogarat ültetett a fülembe kifejezés. Remélem érthető. De ez csak gyerekes képzelgés. :D
Nagyon tetszik az őrület is a sorozatban, amikor meg elszabadul az EVA... fapfapfap, az kibaszottfantasztikus. Kb. olyannak képzelem el az én őrjöngésem is. Fejben nagyon brutál gore tudok lenni. Pedig inkább cukcsiság-mukcsiságoskodásoskodni szeretek. Csudijó! Didli-dudli-do, minden csidi-csudi jó! Ahogy Ned Flanders mondaná. :D Animére visszatérve, tetszik még, hogy ők is olyan kibaszott magányosak, és Shinji sem érti az embereket, magát, a világot. Tökre magamra ismertem, csak nekem nincs EVA-m. Miért nincs? KELL! :D
Amellett, hogy szuper, elég lehangoló is a Neon Genesis Evangelion. Hétvégén (nem most, előzőn) végeztem vele, és megnéztem a jó ideje halogatott If I Stay-t.
Nem lett sokkal jobb kedvem. :D Chloë Grace Moretz. Nagyon bejön, olyan furán nagyon szép. :D A történet hasonlít a Blue Is the Warmest Color-éhoz. Tehát megint láthattam, hogy mi az, amire nem érzem magam alkalmasnak. *fuck you* A csajkarakter tökéletes és külön örülök, hogy végre nem egy faszfej a barátja, mint ahogy szokott lenni, de erre majd kitérek a kövi filmnél egy kicsit és jobban egy másik gondolatban. Visszaemlékezősen meséli a történetet, és közben folyamatosan szomorú dolgok történnek. Nem tudtam én sem, hogy maradnék-e így, vagy sem. Pár évvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy romantikus filmeket fogok majd nézni, sőt, szeretni fogom őket. :D Jó, réges-régen láttam a Love Story-t is, de akkor még csak mint kitérőre gondoltam, híres film, látni kell alapon. Na beütemezem, kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz most (pár hónapon belül lehet esedékes). Még soron van a Laggies, ami biztos durva lesz, Chloe és Keira is játszik benne, de szarul fogom majd magam érezni utána. :D Na de visszatérve rám, néztem, hogy miket csinálnak, amikor csak úgy vannak, járkálnak, és nem tudom magam abba a szituációba képzelni. Nem azért, mert nem szeretném, vagy nem érdekelne, csak... olyan, mintha recept nélkül kellene megfőznöm egy kaját. Ehhez tudom hasonlítani, ilyen érzés. Egyre jobban próbálom is magamnak beadni, hogy felesleges kapcsolatokról ábrándoznom, majd a külalakra és a vagyonra kell támaszkodnom. XD Mindezt úgy, hogy most egy etióp templomban levő egérnek több esélye van tőlem Miranda Kerrnél, Candice Swanepoelnél, Natalie Dormernél... szép lista. :P Érted, szép-lista. :D
Ez a film tehát még mélyebbre lökött. Gondoltam meg is nézek egy vidámabbat, rettenet retardált a magyar címe, Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős, anglishül pedig Paper Man, ami elhangzik a filmben is, hogy ő egy papírember, de mégsem ezt adták neki címül. Gyűlölöm a magyar címfordítókat. Néztem a filmből képeket, és Ryan szőke hajjal egy elfuserált supermanjelmezben szerepel benne. Nyílván valami gagyi ökör film, majd jót nevetek rajta. FASZT! Egy íróról szól, akinek úgy tünik unalmas a kapcsolata a feleségével, ez később ki is van mondva, és éppen írni próbál egy könyvet egy utolsó "csirkéről". Valami madárféle, ami kihatl és az utolsó példány a szimbóluma önmagának, de ez tök jól van előadva, nem akarom elspoilerezni jobban. Van egy képzelt barátja, ő Ryan, Eszményi kapitány. :D Mindig is írigykedtem az ilyen filmeknél, nekem sosem volt képzelt barátom, még én sem akarok magammal beszélgetni. XD Nem, amúgy egész nap magamban beszélek. XD Kívülről kussolok szinte egész nap, befelé meg szófosásom van, de hihetetlen mértékben. :D Erre még nem gondoltam eddig (vagy nem emlékszek rá már megint), és most tetszik ez a felfedezés (megint). :D A filmre visszatérve a felesége elutazik és a főhős felvesz egy bébicsőszt. Ja, nincs gyerekük. :D Nagyon furán alakul a kapcsolatuk és SPOILER bár szerelmet vártam, másfajta szeretet lett belőle, sokkal jobb, szebb. Elég hiányos, fos leírás a filmről, de nincs kedvem többet gépelni. :D A lényeg a fontos úgyis. :D A film nagyon tetszett, a végén pedig sokkolt. Nem durvasággal. Magamat hallottam. Én voltam az. ÉN! Most. SPOILER sajnos, de ez kell ide, ajánlott előbb megnézni a filmet. :D A végén átad a csávó a lánynak egy origami-hattyút, amin ez a szöveg van:
Richard egyfajta szentségnek tekintette a magányát. Egyben jól kiérdemelt becsületrendnek is. Olyan
köpenynek, amely megvédi őt az élettől, biztonságot ad. Egy volt a magányában. Ez okozta, hogy sokan alig leplezett megvetéssel néztek rá. Richard biztosan tudta, hogy nem szeretik, amit nehéz elviselni. Talán azért nem kapott semmit, mert nem is adott semmit. Mindazonáltal az állapota elviselhetetlenné vált. Akiket megközelítőleg a barátainak tarthatott, képzelt vagy kihalt lények voltak. De Richard élete eljutott arra a pontra, amikor már ezzel nem érte be. Ekkor találkozott egy lánnyal, aki csupa melegség és csupa bánat volt. A lány olyan magányos volt, amelyben a saját magányára ismert. Sok mindent elveszített, amit egy lánynak nem szabadna elveszítenie, de sok mindent tudott is és tanította őt. Richard pedig azt gondolta, lehet, hogy ilyen a barátság. Lehet. Ám csak egy pillanatig tartott, igazából el sem kezdődött. S mégis abban a néhány hosszú téli napban, a lány nagyon sokat adott neki. Eleget ahhoz, hogy Richard tovább léphessen. És hogy mit adott ő a lánynak? Csak néhány szót egy papíron. Talán nem sok ez, de azt remélte, Abbynek elég lesz.
Én meg csak néztem tátott szájjal, majdnem elsírtam magam. HOGYHOGYHOGYHogyhogy lehetséges ez?! Nagyon durva élmény volt. :D Más is tetszett a filmben. A gyereket (a fogalmat?) úgy látta, hogy az az, amiben tovább él. Hogy olyasmi ez, mint a reinkarnáció. Hogy őbenne, ő által élsz tovább. És én erre sosem így gondoltam, csak úgy, hogy a gyereked a gyereked, max a géneket viszi tovább, meg az "akaratod", nevelésed. De nem, annyira igaza van én meg annyira hülye vagyok. A gyerekedben a géneden túl TE is tovább élsz, ahogy őt neveled, amivé válik az is te vagy. Te leszel. Más egy kicsit, de akkor is te vagy ő. Talán ez lehetett a reinkarnációs humbuk alapja is, csak felhígították, eladhatóbbá, érdekesebbé tették. De így ennek van értelme, de csak így. Olyan hülyének érzem magam, hogy erre így sosem gondoltam. :D
Közben vasárnap lett, de akkor is 26.-aként lesz elnevezve, bár elég kevés értelme van napokkal jelölni a bejegyzéseket, ha nem is a napokról szólnak. :D De akkor fogalmazódtak meg. Nem, nem feltétlenül. De akkor írom le. Na talán ezért van értelme. :D Ebben a filmben van még valami, amiről akartam írni, de azt hozzácsapom a következőhöz, úgyis annak a nagy témája lesz.
A többit amiről még akartam átteszem későbbre. Ma főztem egy talán utolsó adagnyi lekvárt, szokásomhoz híven 20:00 körül kezdtem de 22:00 előtt kész lett, most sokat csináltam. :D Tehát ma is történt azért valami, tegnap, de ma, szóval helytálló a cím. XDDD
