Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Nemrég kellett menni egy ilyen elmebajra. Toborzás volt és mint hivatalosan munkanélküli, kötelező volt menni. :D Fura volt, szörnyű, mert a saját bőrömön tapasztaltam, a saját szememmel láttam, hogy ez így megy, mint annó az egyik Michael Moore filmben láttam.
Valamilyen állambam volt ilyen toborzáson, hatalmas munkanélküliség volt a jellemző és ez ment ott is. Borzasztó, hogy a szegény embereket így "kihasználják", tökéletes a rendszer. :D Figyeltem, érdekes volt valamennyire az előadás, de egy nagyon gáz dolog is tudatosult bennem, 8 általános a minimum követelmény a katonaságnál. Elvégzed az általános iskolát, utána jobbik esetben valami másba belekezdesz, de azt sem csinálod végig és fegyvert adnak a kezedbe. Tehát egy nyolcadikos "gyerek" lövöldözhet. Amúgy elgondolkoztam rajta, annyit tudnék magamon csiszolni, hogy alkalmas legyek katonának, elfogadható a keresetük és nincs is háború. :D Nem mintha eddig kihasználtam volna az életéveim, de az minimum 5 évet elvenne belőlük, bár a végén talán életképesen jönnék ki belőle. A katonasággal csak ideológiai problémám van, amúgy elviselhetősenk gondolom. Kérdés, hogy a pszichológiai teszten átmennék-e. XD
A fürdőszobában fekszek 40-50cm vastag földrétegen, amint az általános iskolában egy évvel alattam járó fiúhoz beszélek, segítek neki.
Ások a házunk mögött és közben a szomszéd megmutatja az új billentyűzetét.
Ennyi jutott eszembe. Nem, ezek nem egy álomból vannak, megtörtént események, csak furák. :D Csőtörés volt a múlt héten. Lenne egy kis plussz pénzem, erre jött ez a szar.
Megint elkezd jönni a jó idő, már találkoztam az első bogarakkal, hangyákkal. Megint arra gondoltam, hogy jó lenne már végre új biciklit venni és akkor mehetnék biciklizni. A szokásos módon megy ez nállam, kinéztem pár biciklit, kiegészítőket, napszemcsit meg baseballsapkát, cipőt, lámpát... csak lenne már belőle valami. :D Mert ez megy mindig, valamit eltervezek, utánanézek mindennek, kinézem a hozzávalókat és kész. :D Ettől sikeresebb vagyok, amikor már meg is veszem a dolgokat és pár napig-hétig elvagyok velük. De mindenbe beleunok, akármilyen régen is vártam-vágytam rá. Van bennem egy kis félelem, hogy majd egyszer a "barátnővel" is így leszek. :D Sikerül, örülök majd neki, de miután kiszórakoztam magam, majd megunom. Nem az embert magát, a "barátnőt"'. De ez durvább hipotézis mint bármi más amire eddig gondoltam. :D Különben is, mit csinálnék a pornógyűjteményemmel?! :S PSSSSH!
14. napnál megakadtam a doulingoval is, keddi nap volt, elfelejtettem valahogy, szerdán pedig a kudarctól letörve szartam bele az egészbe. Ennek már vak 5-6 hete. Szokásos. Copy&paste-ezhetném is a bejegyzéseket. -.-
Annyi pozitívum volt a csőtöréses esetben, hogy két út volt, a könnyebbik, hogy cska a seírült részt cseréljük, megvan 1 nap alatt, vagy a nehezebb, hogy többet kell ásni és a fürdőt is szét kell baszni és akkor cserélünk rendesen csövet és és és a nehezebb utat választottam, választottuk. Ez nem jellemző. Nehéz volt, de örültem neki. :)
Másik ritka alkalom is volt, a múlt héten az egyik fejben lejátszott/szimulált "veszekedés" zajlott le köztem, meg a főnök fia között és úgy is ért véget, ahogy azt én kigondoltam. IGEN! 24/7/365/x év-es fejben lejátszott vitából végre valami bejött. :D :clap:
(nem javítottam ki a helyesírási hibákat, lusta vagyok most rá :P)
