„Ne érezz! Ne bízz! Ne beszélj!”
Alkoholbeteg szülők mellett felnőni, avagy elfeledett gyerekek családi titkai
ezt a linket a héten mentettem le: https://eletszepitok.hu/ne-erezz-ne-bizz-ne-beszelj-alkoholbeteg-szulok-mellett-felnoni-avagy-elfeledett-gyerekek-csaladi-titkai/
érdekes, elég szépen leír. :D ez most erről fog szólni.
bla bla bla, majd:
Az alábbi lista is figyelmeztető lehet minden a témában érintett ember számára, hogy mielőbb cselekedni kell ezeknek a gyermekeknek az érdekében.
1. Elszigetelődtünk és féltünk az emberektől, és a tekintéllyel rendelkezőktől.
milyen igaz. :D
2. Hajszoltuk az elismerést, és közben elveszítettük önmagunkat.
ez nálam nem működik. mármint úgy gondolom ennek valamilyen motornak kellene lennie, ami előre visz, de bennem nincs ilyen. bár...
3. Megijedünk a dühös emberektől és bármilyen személyes kritikától.
XDDDDDDD ja. ja. de ha tudom, hogy nem rám mérgesek, akkor nevetni szoktam.
4. Mi magunk is alkoholisták leszünk és/vagy alkoholista, esetleg más függőségben szenvedő, például munkamániás partnert választunk, hogy kielégítse a mi beteges elhagyatottsági szükségletünket.
alkoholista nem, de zabálógép lettem, vagyok. a második része elég félelmetes. :S remélem nem igaz. :S
5. Az áldozat nézőpontjából éljük az életünket, és szerelmi, ill. baráti kapcsolatainkban ezáltal válunk vonzóvá.
hahaha, ja. :D
6. Túlfejlett felelősségérzetünk van, és könnyebb másokkal törődnünk, mint saját magunkkal. Ez teszi lehetővé, hogy ne kelljen foglalkoznunk saját hibáinkkal.
nahát nahát. mond valamit.
7. Bűnösnek érezzük magunkat, amikor nem hódolunk be másoknak és kiállunk magunkért.
szó-szó, nyeh, inkább nem. retrográd gondolkodás van kéremszépen.
8. Kényszeresen hajszoljuk az izgalmakat.
pffffffffffff XD
9. Összekeverjük a szeretetet a sajnálattal, és „szeretünk” embereket, akiket „sajnálhatunk” vagy „megmenthetünk”.
oh rip, milyen igaz. XD főleg a vége, omg. XD
10. Traumatikus gyerekkorunkból eredő érzéseinket visszafojtottuk és elveszítettük a képességünket arra, hogy érezzük vagy kifejezzük az érzéseinket, mivel az túlságosan fájdalmas (tagadás).
ja, meg amúgy sem érdekel senkit. XD
11. Keményen bíráljuk magunkat, és nagyon alacsony az önbecsülésünk.
fel sem tűnt, FEL SEM TŰNT! XDDDDD
12. Függő személyiségek vagyunk, rettegünk az elhagyatottságtól, és mindent megteszünk, hogy fönntartsunk egy kapcsolatot azért, hogy ne tapasztaljuk meg az elhagyatás fájdalmas érzését, amit átéltünk beteg emberekkel élve, akik érzelmileg soha nem voltak velünk.
jujjj. remélem nem csak ezért ragaszkodok annyira a levelezősdihez. XD
13. Az alkoholizmus családi betegség, és mi átvettük a betegség jellegzetességeit, pedig lehet, hogy sohasem fogtuk meg a poharat.
ez szerintem redundáns megállapítás.
14. Az alkoholista hozzátartozója inkább csak reagál, semmint cselekszik.
éjjjj! :D mondom, hogy válaszológép vagyok csak. :D ugye-ugye. :D
