Esett mais rendesen, haza is küldtek a dolgozóból, majd egy órát tartott, míg felfogták és kiadták a parancsot. Óhe. Mindegy, kényszerszabadnap, de jóez. Nagyon elfáradtam a három nap alatt, remélem hamarosan hozzászokok és alakulok, kiló minuszok, erőnlétnövekedés. Játszottam. Meguntam elkezdtem a Heroes-t nézni, feliratos, 4. évad. Azt kezdtem el észrevenni, hogy alig bírom elolvasni a feliratot. Kimentem meg összevissza, és úgy tünt, vagyis most már nemtudom, de olyan volt, mintha egy ponton nem látnék, nem sötétség volt, hanem mintha egy 100% blur-t nyomnánk a képre. Vagy negyedórát nézegettem tükörben, kézmozgást, KURVÁRA BEFOSTAM. Gyakorló hipohonderként minden egyből átfutott az agyamon, amitől mégjobban befostam. Mivel zúg a fülem, egyből AGYTUMOR, biztos nő-nő és mostmár nemcsak a hallásom zavarja, hanem a látásom is. Farkasvakság, mintha valami hasonló tünetre emlékeznék. Agyhártyagyulladás, ugye a napokban egy kullancs áldozata lettem. Cukorbetegség, lehet valami szövődménye. Rohadtul beijedtem, járkáltam odavissza mint egy idegbeteg, micsináljak, milesz velem, minden tervemnek lőttek, vagy meghalok, vagy nyomorék leszek, vagy vak, így semmire nem fogok majd jutni, mi a fasz lesz. Rég féltem ennyire. Eszembejutott tesóm gerincferdülése, mennyire rosszul eshetett neki énmeg nem éreztem fontosnak, eszembe jutott nagyapám, hogy alig lát semmit nem tud csinálni. Már említettem, hogy úgyérzem, sok dolog azért történik velem, hogy kikupálódjak és amikor azt érzem, hogy már tökéletes vagyok, akkor mindig felmerül valami. Hát ebből is tanultam, az előbbieket, tesómra jobban odafigyelek, a héten lemegyek nagyapámhoz, bármennyire is idegesít, hogy nem érti miről beszélek, hogy nem akarok más lenni, még vissza akarok menni a fősulira, mind1 hosszú, aztsebánom ha megint köcsögölni fog, de elmegyek, és mostmár gyakrabban. Nagy ijedtségemben lefeküdtem, néztem a fűrész 6-ot, elaludtam rajta. Délután három körül felébredtem de feküdtem tovább és visszaaludtam. 16:58-kor felkeltem, megnéztem a telefonom, ó anya elé menni kell, mert sok kenyeret hoz. Összekaptam magam, a busz előtt pár percel ottvoltam a megállóban. Láttam a falu legszebb csaját. :P Micsoda jutalom. :P :D Montam anyának is mivolt, meg hogy már elmúlt. Terveztem ugye, hogy majd elmegyek egy egészséghétre, hát lehet a közeljövőben lesz.
Ugye hogy már nem vagyok nulla, jobb a kedvem, visszatértem egyik kedvelt szokásomhoz, teraszra kitettem a fotelt, hűvös volt, felhős az ég, nagyon nyugtató volt kint ülni. Jameg, azért is idegelt ez a szembaj, mert végre elkezdtem folyamatosan olvasni, hát ne basszon már ki velem. Kint ülve elképzeltem, részben, mert még sok a kidolgozatlan, az egyik pénzötletem, nem hatalmas, csak töredék, egy kajálda, szuper lenne. :P :) Csak sok anyagi tőke kéne hozzá. Három féle pénzes ötletem van, amik ha jól is mennek, nem hoznának milliárdokat, de szeretném őket, legalább lesz mit adni a gyerekeknek. :D Tessék, mától a tiéd ez az üzlet. Irányítsd! :)
Estefelé elkezdtem olvasni, a "Dr. Bruce Lipton-Tudat- A belső teremtő" c. könyvet. Kb. 10 perc olvasás után mibe botlok?
"Csaknem valamennyi sejtünk amőbaként viselkedő, önálló szervezet. Ezek együtt közös túlélésük érdekében az együttműködés stratégiáját fejlesztették ki. Az ember eszerint nem egyéb holmi kollektív amőbatudatnál."
Baszki. Baszki! Pár hónapja fejtettem ki hasonló értekezésem "barátaim körében" és csak megmosolygást kaptam. És most tessék, ittvan, egy könyvben, amit okos ember írt. Háh, elmehetnék sejtbiológusnak. :D Nagyon megörültem a felfedezésnek.
Folytatom is az olvasást... :)
Jó tíz centivel később közli, hogy szerinte az ember az isten. Újabb gondolatmeneteggyezés. :P
