ez a vonat is elment...
Oké, van egy rózsaszín, csilingelős, habos, napsütéses álmom a leendő életemről, tudom, hogy túl idilikus, minden szép, de, hogy csak így pffff tsssss... összetörjön, az azért megrázott. És már megint ez a kurva tétlenséges, várakozós hozzáállás miatt van, csak tudnám, mi a kurva élet faszára várok?! Néha a csakúgyvannemigazi accommal fel szoktam nézni facebookra, 1-2 embert megnézni, mi van velük. Eddig semmi változás nem volt a profiljában, lehetett az álomvilágom része, de most... hmmm... házasságban. Volt sok évem, hogy kezdjek magammal valamit azután vele is, álmodtam is sokszor vele és ma vége az egésznek, bomlik a világom, rothad, sötét van.
És ez már a sokadik vonatom, mára már halott rokonoknak akartam megfelelni, terveim voltak erre-arra, eseményekre, de mind elmúlt, eltünt, meghalt... én meg itt vagyok és a világ legnagyobb vesztesének érzem magam, nem, nem is vesztesnek, hisz nem is volt semmim, lúzernek.
ÉN VAGYOK A LEGNAGYOBB LÚZER A VILÁGON.
