Isten Hipotézis & DIE DIE DIE!
Ha jól emlékszem a heliocentrikus világképről beszélt a földrajztanár középsuliban, amikor ezt a szót, hogy hipotézis először hallottam vagy legalábbis ekkor maradt meg bennem. :D
Ateista vagyok, szerintem már írtam, hogy miért és hogyan lettem az. De néha szeretek olyan dolgok negatívján gondolkodni hipotézisként, amiben biztos vagyok, és ma ezen gondolkoztam. Mi van, ha isten mégis létezik, csak "félreértelmezve" van jelen a köztudatban. Jóságos, szereti az embereket, igazságos, segít, ha sokat imátkozol stb. stb. Mi van, ha nem ilyen, hanem "gonosz"? Egy ilyen isten létezését már el tudnám képzelni valósként, nyílván eleve hülyeség, de mégis reálisabb, mint a jófej. Gyűlöli az embereket, örömmel tölti el őt, ha szenvedünk, minnél rosszabb vagy, annál inkább kegyeibe fogad, a pusztítás és a kegyetlenség az, ami elismerést, "szeretetet" vált ki belőle. Egy ilyen isten simán kedvét lelheti az emberekben. :D Alapítani kellene egy ilyen vallást, biztosan sok követője lenne. :D
Olyan könnyen meg lehetne oldani mindent, feledékeny vagyok, ezért a gyógyszert a számítógépasztalon tartom. Most van két üveggel, 2 havi adag vérnyomáscsökkentő, gondolom használna. Amilyen szar kedvem van, kezdem megérteni a feketeruhásokat. :D Sosem értettem őket, de ma ez is eszembe jutott, hogy már az öltözködésük is milyen jelzésértékű. Úgy odamennék és megölelném most mindet. :DDD Azthiszem minden ilyen érzelemváltozás/érzelemmegélés/világnézetváltozás közelebb visz az egyes embertipusok megismeréséhez. pl. A My Life as Liz című sorozat alatt jöttem rá, hogy a kockák / "elvont" / """antiszociális""" emberek társaságát kedvelném valószínűleg a legjobban. Nem mert olyan vagyok (lehet olyan, de abszolult kedvfüggőnek érzem) hanem mert annyira normálisak. Talán fura pont őket normálisnak írni (nanana, mi ez a faszoskodás?), de kiakurvaéletfasza ha nem én határoznám meg azt, hogy mi a normális? Kommersz, sorozatgyártott érzelmi intelligenciával rendelkező/felfogású emberek, beépült hamis értékrenddel? Tudom, hogy szubjektív valamennyire, hogy mi is a normális, de úgy érzem a magukat haverozós, laza srácnak tartók éppenhogy a nem normálisak. Nincs igazi szociális érzékenységük. Lehet kicsit elhomályosít a környezetem érzelmi/értelmi sivataga, de most így tünik. Antiszociális vagy, mert nem baszol be, nem nyomod az arcod, hogy te mekkora király kiafaszom vagy akármiben, vagy egyenesen mindenben, nem erősködsz, nem kapcsolódsz be a végtelenül unalmas beszélgetésekbe. Rohadtul utálom az álbeszélgetéseket, amikor a semmiről vagy jelentéktelen dolgokról beszélnek. És az ilyenbe kapcsolódj be. -.-"
Megint harag és dühhalmozok, kövcsi héten lehet kipukkantom. De lehet hagyom gyűlni, majd elválik, de a legrosszabbra készülök. Bár alternatíva nincs, a jelenlegi munkahelyi környezettől már minden bajom van. Álandósult az agyfasz és a befelémérgelődés, a kérdés, hogy lesz-e pöcsöm ennek hangot is adni. Már sokat vizualizáltam, de mindenre nemhiszem, hogy felkészültem. ;) :D
És ez megy egész nap, egész héten.
Kicsit kusza lett, de álmos vagyok. :D
