Hát, késve bár, de mittudomén. Fáradságra hivatkozva nem írtam "ma", de most pótolom. :D
Ma nemsok történt. Reggel felkeltem, elkezdtem élni és jött is a valaki, aki bekapálja a kertet. Nekem is segíteni kellett. Első forduló közben azt éreztem, nem bírok több kört megtenni, kész feladom. Másodiknál vártam, hogy szóljon, hogy átveszi, de nem. Addig-addig csinálam, míg ráerőszakoltam magamra, hogy teljesítsd, és egyedül megcsináltam az egészet, egy szuszra. Párszor felidegesített a viselkedésével, de betudtam annak, hogy ő olyan más. Régi korok gyermeke. :D
Olvastam aztán ma is. Közben eszembe jutott, hogy mindenkit név szerint említ a szerző, de magát mindig csak én -ezi, honnan tudjam meg, hogy hogyan hívják. Olvasok, olvasok, a tálcára nézek mennyi az idő, aztán ott a könyv címe-írója és lol. XD Hogy ez nem esett le, hogy ő ő, a hassel. :D Elkacarásztam magamon. Nagyon jó könyv, csak ajánlani tudom. Mégegyszer: Sven Hassel - Lánctalpak, "szerintem holnap kiolvasom".
