Icipici kis mese
Egyszer volt, hol nem volt,
volt egy ici-pici városka,
az ici-pici városkában ici-pici gyerekek.
Ottan történt, hogy az ici-pic gyerekek verekedtek,
ici-pici gyerek vert egy másikat.
Mentünk visszafelé munkahelyre a főnök házától, mert csináltunk ott valamit, a fia vezetett, előttünk nézem, hogy gyerekek vernek valamit, de nagyon. Már itt elmondanám, hogy cigányok. Az egyik gyerek eldől, odalép hozzá a másik és erőből rátapos a bordáira, ekkor értünk oda. (Akartam szemléltető képet betenni, de terhes nőkről adott csak a google. XD) Nem szóltam még rá senkire dühösen szerintem, ugye még nem is verekedtem stb, halvér-szindróma. :D Megálltunk, kinyitottam az ajtót, és jobb híján csak annyit ordibáltam a gyerekre, hogy HE, MIT CSINÁLSZ? Mást nem tudtam csinálni, még ezt sem gondoltam végig, mondom, még sosem csináltam ilyet. XD De mellettem ülő szerencsére elkezdett beszélni, nyomott valamit. Szart bele az erőszakoskodó, de legalább a többiek segítettek a fekvő gyereknek. Ja 3 csávó meg egy csaj volt. Tehát gyomoron térdelte, majd a földön fekvőt még bordán taposta és az "unikum", 9-12 évesek voltak csak. :| Nagyon megdöbbentem, én még csak hasonlót sem csináltam soha. :D Milyen nyers erőszak, pedig még csak ártatlan gyerek. És valószínűleg az otthoni miliőből tanulta. Sajnáltam őt is, nem csak azt, akit elvert. Persze ezzel a nézettel egyedül voltam, még itthon is. :S Tesómnak elmondtam, azt válaszolta ő is mint a töbiek, hogy hagy csinálják csak. :S Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez miért gáz, de nem sikerült. Mit akarok, ha még a saját tesómat sem tudom meggyözni? :| Mondtam neki, hogy ez azért rossz, mert az ő gyerekei is ilyenek lesznek és az akár a tesóm vagy az én gyerekemre is kihatással lehet, mert iskolában vagy az utcán neki is nekieshet, ha nem lép közbe egy nevelő "közeg", akkor csak jár tovább az erőszak az időn és generációkon át. És fertőz. :|
Van rá megoldás. :)))))))))))
Majd egyszer. :')
Lehet, hogy pár hét múlva lesz lehetőségem egy olyan munkára, ami könnyebb mint a mostani, duplaannyit fizet, minden szuper. Csak. Ölni kell. A beteg állatokat kell megölni, (nem folyamatosan, csak a munka része) szóval elméletileg... mindenféleképpen próbáltam körüljárni a dolgot, hogy el tudjam ezt fogadni, úgyis meghalnának, nem kínlódnak, ha nem én akkor más fogja megtenni, stb... kb. úgy érzem sikerült is lerendeznem magamban. Közvetve persze mindenki gyilkos aki húst eszik, de ha az embernek magának kell megtennie, az azért más. Eddig talán 3 egeret öltem meg direkt, azért, hogy ne kínozza őket a macska. Mást direkt nem. Szóval ez is ilyen határátlépősdi lenne. ÚT A PSZICHOPATA VILÁGBA! lol
Múlt héten kaptunk egy levelet. Felbontottam, elolvastam és többször megnéztem az összeget, hogy jól látom-e. Valamilyen megtakarításnak az ideje járt le, amit még nagymamám csinált és anya örökölt meg. És nem tízezres volt, hanem százezres. Nyílván egyből megörültem. :D Aha. Mérges lettem és szomorú, mert ezt nem tudom megköszönni neki. Közel depressziós hangulatba nyomott át a levél. Idővel persze megörültem, mert szinte forintra pontosan ennyi kell ahoz, hogy kint legyünk a gödörből. Csak az egyikből, de elég nagy az is. :D És ez egy sor másik problémát is megoldana.
Tehát egy faszán fizető állás néz ki, illetve "nyertünk a lottón". Túl jónak tünnek a dolgok. Kénytelen vagyok valami rosszat várni, ahogy az szokás, hiába olvastam már erről, hogy ez mekkora faszság.
When you think you can afford to be happy...
