De megintcsak egy pótlást csinálok.
Apa kórházba került. (tavaly augusztus/szeptember)
Mentünk egy nénihez búzát szedni, évente egyszer kell ezt csinálnom, de nem tagadom, kicsit tetszik a dolog, biztos kiskori emlékek miatt, kicsiként amikor mamáékhoz hozták a búzát ottvoltunk vagy 10-en a családból és szedtük fel, jó móka volt, talán másnak elképzelhetetlen, de akkor is az volt. :) Na és késett a búza, apának fájt a háta, biztos elég rendesen, mert amúgy csendesen szenvedők vagyunk, ő is, én is, és mégis mondta, látszott rajta. Hazamentünk inkább, majd pár óra múlva szóltak, hogy jött, visszamentünk, de apa már nem jött, gondoltuk lehet... nincs mit szépítenem basszameg, mivel... alkoholista, gondoltuk, hogy amiatt nem jön, mert részeg vagy valami. Délután mentünk papóhoz a kórházba. Este 10 körül kopognak az ablakomon, kimegyek, egy néni volt, apa sokat jár hozzájuk, jóban van a férjével. Mondja, hogy elment apához, mert hogy lázas volt előtte is, és úgylátta rosszul van, kihívta hozzá az ügyeletet. Enyhén telefostam a gatyámat. Szóltam anyának, go apához. Kb. 1.5-2 kilóméterre lakik, gyalog mentünk, mert csak egy biciklink van. :D Végig beszélgettünk, hogy mi lehet ugyan, én végig fostam, a házhoz közeledve pedig már jöttek a rémálmok, hogy benyitok... és... lehet, hogy már meghalt. Bementünk, aludt (nyílván akkor még nem tudtam) és felébredt az ébresztgetésemre, ekkor megnyugodtam. Nos, magában él, és a lehető legrosszabb higiéniás körülményeket tessék elképzelni. Van rendes fürdő, a probléma a mentalitásban van.(Meséltem róla, milyen volt régen, anya mondta, hogy mindig pedáns, ápolt volt.) És anya most volt itt először a válásuk óta, szegény nagyon elszörnyedt, bár próbáltam útközben rá felkészíteni. :D Szörnyű, nagyon szégyellem magam, mert ez az én hibám. 26-27 évesen nem vagyok arra képes, hogy valamilyen szinten támogassam apát, rendben tartsam. Oké, magammal sem bírok, de ez is csak kifogás. Meg hülyeség. Naszóval magánál volt, de látszott rajta, hogy nincs rendben, nem volt tiszta a gondolkodása, ja és mellékesen alig lehetett érteni a beszédét, ha lehetett egyáltalán. Ez megilyesztett, mert bármilyen részeg volt, sosem voltak ilyen tünetei. Kicsit rendet raktunk (amennyire lehetett, de így is nagyon necces volt a szoba) és megérkeztek közben az ügyeletesek, sűrűn elnézést kérve a körülmények miatt mondtuk, hogy mi a baj, mondtuk, hogy alkoholista, és említettük, hogy ilyen állapotban azért soha nem volt. Nagyon rendesek voltak amúgy, látszott rajtuk, hogy "hozzá vannak szokva" az ilyen körülményekhez, a doki apával foglakozott csak. Megmérték a lázát, magas volt, de ő csak a hátára panaszkodott, adtak neki gyógyszerket, megkérdezték, hogy bemenne-e kórházba, ő tiltakozott. Nos folyamatosan szó volt arról, hogy milyenek az alkoholisták, anya és a mentős beszélt, és hogy hogyan teszik tönkre az életüket.
Tünetei: magas láz, mértek vérnyomást, az magas volt, koncentrációs zavar, érthetetlen beszéd
Konklózió? Alkohol miatt van, valószínűleg alkoholelvonás tünetei.
Valamilyen szinten még mi is elfogadtuk.
Vége lett a dolognak, fél tizenkettő körül hazaértünk, lassan alvás.
Másnap, menyjünk le apához, telefonált egy másik néni (aki késöbb sokszor érdeklődött apa felől telefonon engem is meglepett. amúgy egyik általános iskolás (talán 4. ig voltunk nagyon jóban :D) barátom anyja, amikor ott játszottam nálluk nemtudom hányszor, annyi idő alatt nem beszéltünk ennyit, mint itt így egy telefonhívás alatt) , hogy apa szerinte szarul van, volt nálluk és összevissza beszélt, (hozzájuk is sokat jár)... lementünk, szarul volt, szarabbul, anya mondta, hogy vigyük be az ügyeletre, majd elküldik kórházba. Annyira roncs állapotban volt, hogy biztos voltam a dologban én is, jött tesóm barátja, bevittük az ügyeletre, kurvasok rábeszélés után engedelmeskedett.
Beérünk, várakozunk, közben beszéltem hozzá, már kisérni kellett, mert álni is alig bírt. Bemegyünk, mondjuk, hogy mivan, odaadtuk az esti papírokat, mértek vérnyomást, elkezdett vele beszélgetni a doki, alig tudott valami értelmeset válaszolni. Passzív volt többnyire. Itt is meséltünk róla, de többször kihangsúlyoztuk, hogy ilyen állapotban még sosem volt.
Doki megkérdezi apát, hogy elmenne-e kórházba kivizsgálásra, apa tiltakozik. A doki már küldte volna haza. Azt hittem ott ölöm meg azt a faszt. Aztmondta, ő a beteg akarata ellenére nem küldheti őt kórházba, mondom neki, hogy heló, hát nincs is beszámítható állapotban, menni, beszélni nem tud, eszénél is alig van, de a doki hajthatatlan, ha ő nem egyezik bele, akkor vigyük haza. Majdnem felrobbantam. Próbáltuk győzködni, és a magas vérnyomásra való tekintettel adott végül egy beutalót egy nagyvárosi kórházba, hogy akkor vigyük be. Az a düh, amit éreztem, az....
Tünetek: magas láz, magas vérnyomás, érthetetlen beszéd, koncentrációs zavar, egyensúlyzavar, fáj a háta
De nem, nincs baja, ALKOHOLISTA. Ez a fasz is csak ennyit nézett, hogy alkoholista, akárcsak az esti ügyeletesek. Ó nem lenne teljes a dolog, az aszisztens csávó nagyon rendes volt, ő is közrejátszott abban, hogy beutalót kaptunk. De csak ha mi visszük be ugye, mentőt nem küldenek.
Bevittük, elmondtunk ott is mindent. Már tolókocsiban kellett bevinni. Bevitték, megvizsgálták, benyugtatózták, nagyon ment volna haza, pedig felálni sem bírt volna, én is alig bírtam vele. :D És foglalkoztak vele! Elvitték vizsgálatokra, végig eszméletlen volt, és vártunk kb. 3-4 órát, nem szóltak semmit, majd anya odament az egyik ki-be járkálóhoz, hogy mégis mivan, utána jött egy doki és tájékoztatott minket, hogy probléma van. Benttartották, mi pedig kicsit megnyugodtunk. Kicsit.
Később kiderült, hogy bakteriális agyhártyagyulladása van. Nocsak, nem csak simán alkoholista tisztelt dr. faszvej? Ráadásul elég necces állapotban van, meg is halhat. Tehát ha hazavisszük, ahogy az ügyeletes doki gondolta, akkor másnap már lehet nem él. Érdekes mód, ha rákeresünk az agyhártyagyulladás tüneteire, akkor ott van közte az összes apa által produkált dolog. Bűnbakkeresésnek tünhet, hárításnak, lehet az is, de akkor is majdnem megölt egy embert a doki.
Kapcsolnék egy vonatkozást, lehet írtam már. Anyai nagyapám munkásszállón lakott, mama azt mondta, rossz híre volt annak (sok az alkoholista), így amikor onnan került kórházba, nem igen úgy látták el, ahogy kellene, meg is halt agyvérzésben aznap.
Ezután még keményebb dolgok következtek, legalábbis én úgy éltem meg. Többször került át másik osztályra, attól függően, hogyan romlott az állapota. Ugye az alkoholelvonás tünetei hozzájöttek a betegséghez, több napig volt életveszélyes állapotban. Gondolkoztam rajta, mi lenne ha meghalna. Közben, igen, apa betegsége közben meghalt nagyapám.
Mentünk látogatni apát. Szörnyű állapotban volt, ilyesztő állapotban. Sovány lett nagyon, amúgy sem volt valami vastag, és az arca... az arckifejezése... mintha valamilyen agresszív elmebeteg lenne, nagyon ilyesztő volt számomra, de tudtam vele kommunikálni, mosolygott is, ennek azért örültem. Második látogatáskor szintén az a kép fogadott, de már másik osztályon volt. Beszéltünk és mondott valamit arról, hogy volt ott egy beteg, de 3 nap múlva megölték. Igazolóan bólintott és mondta, hogy megölték. Összevissza beszélt. Megilyedtem nagyon. Aztán beszéltünk a dokival, aki vázolta a helyzetet. Minden elszaródott hírtelen. Az agya le van épülve, nem a betegség miatt, az alkoholizmus miatt, ezért (is) a betegségéből lehetséges, hogy nem fog felépülni. Anyáék bementek beszélni még apával, én pedig nemtudom, hogy hogyan, de összeszedtem magam, és odamentem az orvoshoz beszélni, aki nagyon rendes volt (KÖSZÖNÖM!), biztos látszodott is, hogy be vagyok szarva és elbeszélghettünk a lehetőségekről, mondtam neki, hogy tudom, hogy itt nem lehet jósolgatni, de azért valamit mondjon már, és beszéltünk még egy kicsit a dologról, valamilyen szinten meg is nyugodtam, mert bár kicsi, de van rá lehetőség, hogy felépül, majd ha már jobban lesz, akkor átkerül egy közelebbi kórházba, ott pár hónap alatt lehetséges, hogy felépül, de.. DE! az is lehet, hogy élete végéig ellátásra szorul, megéri egy otthon/betegotthon/gondozóotthon (nemtudom mi a neve, nem jut eszeme :D) -t keresni. Eléggé megtörve jöttem haza. Az anyagi vonzata miatt is, mégha szégyellem is a dolgot. Nyílván szar lett volna eleve az is, hogy apa kvázi többé nem létezik, de elég nagy anyagi terhet is jelentett volna a dolog. A szomszédunkban ki lakik? Na pont egy olyan néni, aki ilyen helyen dolgozik, anya át is ment utánakérdezni a dolgoknak, ja nem, nem most még, hanem amikor "hazazavarták" a közelebbi kórházból. Ott is voltunk látogatni, és elég jó mentális állapotban volt, de mondott egy dolgot, kettőt, ami ismét felborította a lelkivilágom. Az előző kórház jobb volt, mert ott volt az ágyak felett tv, még ha feketefehér is, ezt mondta. Nos, nem volt, csak lámpák, később kérdeztem és azt mondta, a helyi adó ment rajta. A másik pedig, hogy van egy fémdarab a felyében, azt mondta a doki. Na biztos látott már mindenki olyan filmet, amiben azthiszi az ember, hogy beültettek neki valamit a fejébe.... F... Eléggé ledöbbentett a dolog, de próbáltam elsiklani felette. Pár hét múlva telefon, apát hazaküldik, mert cigizett a kórházban, pedig nem lehetne. Mi vittünk be neki, aztmondta lehet, hát nem lehetett, de a mi hibánk, hogy ezt nem beszéltük meg a dokival, de a doki a magyarázatot ignorálta, hazaküldik, akármilyen állapotban is van. Anyádat! Na és ekkor ment át anya megkérdezni a dolgokat. Másnap hazajött apa, anya mondta, hogy akkor majd bevisszük valószínűleg, nem egyből, de akkor lassan cselekedjünk, mert magát nem volt még képes ellátni rendesen, járása is nehézkes, bizonytalan volt (de küldjük haza, leszarom mi lesz vele, ugye köcsög fasz?). A szomszéd, mármint az apa szomszédja meg is jegyezte, hogy ő még nem hozta volna haza, de nem akartam a cigis dolgot elmesélni, szégyelltem. Vele amúgy jó volt beszélni, öreg bácsi, mióta elköltöztünk nem beszéltünk, rá sem tudnék egy rossz szót sem mondani, nagyon rendes ember, a családja is. DE szerencsére úgy tünt, apa el tud lenni otthon, tesóm kitakarította nagyon a helyet, élhető lett a környezet. Azért elmondanám, hogy 3-4 hétvégén voltam ott előtte szemétteleníteni, úgyvoltam vele, hogy van 3 hónapom, eredetileg ennyi idő után jött volna haza, de 4-5 hét lett így belőle, emiatt nem végeztem én. :P
Lassan helyrejött apa, az eddigi 3-4 havonta 1x helyett az elején elég sokat mentünk hozzá, mostanában megint ritkábban, és a régi életvitel is kezd "helyreállni" ami szar. Amikor hazajött... aaaaa, mintha egy csoda történt volna vele, újra olyannak láttam, mint régen volt, még az alkoholizmusa előtt, nagyon boldog voltam, akkor nagyon szerettem még apát, most is szeretem, de nem lehet ugyanúgy, akkor még felnéztem rá, már írtam róla, hogy milyen volt régen. Pedig csak hétvégente kellene lejárnom. Havi 1x kb. megyek. Lehet hazudok. Bakteriális agyhártyagyulladás volt. a körülményekre való tekintettel valószínűleg egerek miatt.
De a lényeg, hogy ha jobb nem is, de változatlan maradt apa, ÉL, még találkozhatunk. :)
