Miért nincsenek még ilyen kabinok?!
Ma kicsit összetörtem belül. Minden egyre szarabb. Munkahelyen nagyon gáz a szituáció, úgy érzem megdöglök bele. Itthoni dolgok meg szintén elbaszva, méghacsak arról is van szó, hogy pár hónapig tuti nem tudok gépre költeni. :D Kis problémának tünik, de emiatt rabszolgaságként élem meg (majd (csak majd?)) a mindennapokat. Ráadásul kezd kimerülni az őrült optimizmusom is. Kezdem elfogadni azt, ami vagyok és ettől félek, mert nem szeretek én lenni. Az internetes kommunikációmra is lehet rányomódik majd az irl bezárkózottságom, legalábbis most úgy érzem ez lesz majd, mondjuk már többször kerülgetett ez az érzés. Nem itt ofc, hanem "közösségben". :D Jó, "közösségben" alatt a "magot" értem, csak ott szoktam közösségeskedni. :D
Nem megy a társas kommunikáció sem, pedig úgy szeretném, tényleg, néha annyira igyekszek.
Úgy sírnék, de nem akarok, mert annyira utálok sírni. Napközben is rámjött, de ott meg ofc nem is lenne rá lehetőség. lal Még az ihlet is megszált pedig, valami versszerűség fogalmazódott meg bennem, darabokban, de mire hazaértem, már eltünt. Meg amúgyis lehet csak az akkori érzéseim miatt tetszett, most elolvasva már hülyeségnek találnám. Depis lenne, majd még gondolkozok rajta, mert tetszett az ötlet, még lehet, hogy hangtorzítós előadásról videót is csináltam volna, hogy úgy legyen előadva, ahogy én azt megélem magamban. Ha megint találkozok a gondolatokkal, megpróbálom majd megfogni őket. Illetve nem is biztos, hogy vers lenne, lehet inkább amolyan nem is tudom, hogyan írjam le, élményvideó? Vagy érzésvideó, megélésvideó, valami ilyesmi.
Nem szeretem a szomorú ént. Főleg mert nagyon racionálisnak tünik amiket gondol.
