Hallelujah!
Elvitték az utolsó cicát is. ^^ Kettőt még kb. egy hónapja, a maradék kettőt pedig két részletben most. :D Első alkalommal magam is meglepődtem, milyen nyugodtak voltak a kiscicák, de a maradék kettő már nem úgy állt a szállításhoz. :D Egyiküket sikerült ölben kocsiban tartani (pár dobozbatuszkolós próbálkozás után maradt ez a lehetőség), de a másik vadult. :D Megbeszéltünk, hogy azért majd eljönnek máskor, hoznak macskaketrecet is. Nagyon izgultam, hogy sikerülni fog-e, de sikerült beletenni és elég nyugodt is volt, nem kotorászott vagy ugrált. Bár ennek tudom az okát, kicsit csaltam. Pár napja gyakrabban simogattam, elég kezes is lett, illetve, remélem ezért nem jár börtön, vagy valami, a kajájába tettem egy kis nyugtatót is. :D Tényleg nagyon kicsit, még arányaiban is kevesebbet, mint egy embernek kellene. A cél szentesíti az eszközt. Szóval most örülök, mert végre együtt vannak, illetve már nem kell annyi macskáról gondoskodni, anyagilag jobb. Amúgy hiányozni fognak már holnap, ők cukik én meg szeretethiános vagyok. :D Ami külön örüm, hogy kibaszott kedves embereknek tünnek. Egy anya (45-55) és a lánya (16-23) voltak, beszéltünk valamennyit és a macskabarátságon túl is érződött rajtuk, hogy nagyon nagyon kedves emberek. Az előző kettőt elvivőkre egy egészséges rendeset tudok csak mondani (lehet csak a mostaniakhoz viszonyítva gondolom így :D) , de ha probléma lett volna velük, nem adtam volna oda, bízok benne, hogy mind jó helyre kerültek. ^^ Szívesen beszélnék velük máskor is, ilyen igazán kedves embereket úgy kell nagyítóval keresni. :S Jajj mennyire gáz vagyok. :D 
.
Ma úgy tünt kezd elmúlni a rossz kedvem. De aztán elkezdtem gondolkozni azon, hogy mitől, és rájöttem, hogy valami kamuzás van csak, nem jobb semmi sem helóhéj! :D Elkezdtem kicsit álmodozni, álomvilágosdizni, lehet ez segített, és emiatt is érzem kamunak. De legalább már kifelé mosolygok, újra működik a maszk:
Néha eszembe jut, hogy vajon hány ember viselheti ezt a maszkot. Mennyi szomorú ember lehet, úgy sajnálom őket. De úgyérzem ez amolyan 22-es csapdája dolog, csak ha nem léteznének emberek, akkor nem lennének szomorúak az emberek. :D Nem azért, mert nem léteznének, hanem mert nem lenne aki megbántsa őket. Igen, ez wtf. :D
Régebben nagyon szerettem volna vulkáni lenni. Először leírnám, hogy nem vagyok nagyon star trekes, talán 5-7 évvel ezelőtt kezdtem el nézni, a sorozatokat, mert valami sci-fit-t akatam nézni. Várakozásomon felül tetszett, bár sok benne az ismétlődés, azért sok érték van benne. Még az űrállomásos sorozat van hátra, abból az első 2 évadot láttam még csak, na meg a legelső sorozat, de azt biztos nem nézem meg, az túl... gagyinak tünik. :D Szóval szerettem volna vulkáni lenni, mert nekik "nincsenek érzelmeik". Meg olyan kibaszott okosak is. Lehet a vulkáni népet a pszichopatákról mintázták, csak a rossz én nélkül. Elképzelhetőnek tartom. De ezt már lehet írtam. :P
Ma beszélgettem anyával is, megint ugyanazokról a dolgokról, megint ugyanoda jukadtunk ki. De most sem mondtam, hogy az én hibám tudom, azért van így, talán majd következő alkalommal. Vagy azután. Majd. Ugye? MAJD? Mész te a faszomba!
