égető hányinger
elfelejtettem élesíteni a 30.-ait. puff! :D most néztem vissza, mert nem tudtam, hogy írtam-e a fogyás mértékét illető várakozásról. havonta egyszer mérem, eddig egy kiló mínusz volt, ezt már írtam asszem, és 31.-én mértem megint , tegnapelőtt. 118.8 voltam július 1.-én dobpergés, még mindig dobpergés, omg még mindig pereg az a dob, omg omg... 114.8 pedig július 31.-én. óemdzsí! 4 kilót fogytam. reménykedtem, hogy hátha 116 lesz, a 115-öt őrültségnek tartottam, de ha 117 felett leszek, akkor megőrülök. és bummmmmmmm. egész nap abban a hitben voltam, hogy 3 kilót fogytam, mert jó vagyok matekból, aztán délután amikor megnéztem a képeket jöttem rá, hogy négyet és még jobban örültem neki. még itthon sem mondtam, csss! :D de, továbbra sem látom, hogy összébb menne a hasam, lehet csak a meleg miatt kevesebb volt a víztartalmam. :D heló heló belső én. :D jó, hogy te is itt vagy. :D most jött az ötlet, hogy kaphatna ő is szót itt, és akkor jobban látom, mit gondolok én, és mit én én ő. :D majd lilával írom. mert ő egy buzi kis geci fasz. :P nem, nem vagyok homofób, csak basztatásból írtam és lesz lila. :D ilyen ütemben már sikerülne év végére a fogyás. remcsi a bőröm is tartja az ütemet. már úgy megszabadulnék a szakállamtól is. lefogyva hátha jó képű leszek. XD úgy érted elviselhetőbb kinézetű? vicces, hogy úgy gondolod, hogy amiatt nincs csajod. szar vagy.
valami oknál fogva, az őrült optimizmusom miatt nyilván, attól hogy nem tűnt valószínűnek, még reménykedtem a levelezősdiben, és megint ez a kurva remény szó. de most már 100%-osan, 1000%-osan biztos, hogy nulla kimenetele lesz. nemrég olvastam a válaszát és nagyon meleg lett idebenn és émelyegtem is. gyűlöltem olvasni, hogy mennyire szereti a barátját. mert nagyon-nagyon-nagyon, és irigylésre méltóan szépen. hogy dögölnék meg. szinte biztos voltam benne a héten, hogy majd írom, hogy most egy ideig nem írok, de már semmit nem tudok eldönteni. miért nem halok meg csak úgy. most!
jó neki! :) a héten gondolkoztam a párválasztáson. ezzel kapcsolatban is ért több inger mostanában, és azt hiszem, ezzel kapcsolatban is rosszul láthattam a dolgokat. még ekkor nem tudtam a levelezősdiről, az ami dolog. :P én úgy gondoltam, hogy csak és kizárólag úgy alakulhat ki kapcsolat, ha nekem valaki megtetszik és akkor olyan próbálok lenni (igen, azon túl, hogy magam adom :PPPP pé), ami hozzá igazodik valamennyire. de az "új információk" alapján inkább magunkat kell adni, aztán majd lesz valaki, akinek ez tetszik és akkor... de most már megint ebben sem vagyok biztos. meg semmiben.
mintha folyamatosan kétfelé szakadnék. minimum.
szívesen meghalnék / tervezgetem, hogy jövőre hova látogatnék el szívesen
abbahagyom a levelezést / bárcsak minden nap írna
nem kezdek bele semmibe, úgysem sikerül / próbáljuk meg...
és mindig két dolog között pattogok, és semmi nem történik. ó nagyon szép átvezetés lesz ebből, és csak úgy jött. :D
a levélben elértünk oda, hogy már kezd kínos lenni és többször meg lett írva, hogy semmit nem írok magamról. :D most erre írjam vissza, hogy nem bizonytalanságból, hanem mert nincs mit mondanom? üres vagyok. unalmas vagyok. értéktelen. szar. ezt kellene! ezt. lehet ezt is fogom, de van még rá időm. kivi vagyok, hogy a jövő hét hogyan alakul, eddig folyamatosan basztatott a fantáziám, de most, hogy ilyen megmásíthatatlan dologgal találkoztam, hátha leáll. a zenékkel viszont baj lesz, mert többről ő ugrik be, ha csak annyira is, hogy felvillan a neve belül. hogy dögölnék meg. miért kellett ezt idáig fajulni hagynom. mert remény volt. REMÉNY! :@
bárcsak meghalnék most. nem akarom ezt a szenvedősdit. csak gyorsan, nehogy meggondoljam magam. remény. nem tenni semmit csak várni.
három nap délután túlóráztam, jó szar volt. ugye napközben többször majdnem sírtam, és harmadik nap, a túlóra alatt már egyedül voltam, lehetett volna, próbáltam is, de nem sikerült.
semmihez nincs kedvem, már játszani sem szoktam, csak lesek valamit.
hihetetlen, hogy semmit nem jelentett, ért az, hogy egy program alapján nem vagyok hülye, de kérdéses a pontossága, meg tömegeknek készült egyszerű valami, nehogy erre alapozz már, meg most úgy látszik fogytam is, elég sokat és nincs tartós sikerélményem. mert semmi sem számít, látom a jövőt, vagy meghalok vagy végigszenvedem az egész életem eredménytelenül, egyedül. hát de ha csak ennyire vagyok képes és ennyit érek, nem tudom mit várok? :D
ez a magány dolog ott tart, olyan mélyen gyötör, hogy filmekben/sorozatokban is ha már párokat látok interakcióban már rám jön a szorongás, szomorúság, önutálat, irigység, nyomorult vagyok. és ezen az sem fog változtatni, ha lefogyok. haha!
