bordásfal
kezdjük a legkellemetlenebbel, a levelezősdivel. felváltva gondolom azt, hogy szarok az egészre, és hogy megérné tenni valamit az ügyben. :D mindig ez a kurva kettősség. és van amikor nem naponta, napokon át tart egy ilyen szakasz, hanem nap közben fordul át egyikből a másikba. WUT?! a megküzdéssel viszont az a bajom, hogy soha semmi nem sikerült még, amiért komolyabban megdolgoztam, vagy legalábbis úgy éreztem, hogy komolyan hozzáteszem magam. miért pont ez sikerülne. szóval még kínlódok egy ideig, amíg teljes érdektelenségbe nem fordul a dolog, hogy utána még rosszabb legyen, majd aztán egyszer talán jobb.
továbbra sem ír senki vissza, de most már nem is lépek be csak ritkán a "fórumra", mert annyira szar érzés. de nem tudok mit csinálni, egy unalmas fasz szar vagyok. és ez is mindig ide gyűrűzik, hogy érdekes-vicces szeretnék lenni, de nem tudok, mert folyamatosan depressziós vagyok. :D néha próbálom menteni a helyzetet azzal, hogy ebből kettő olyan, hogy mindig is ritkán írtak vissza, a harmadiknak nagy családja van, nem a netes dolgok a fontosak a számára, a negyedik meg hónapokra eltűnik, de ez csak kifogás, közben meg csak szarnak rám. ahogy az itthoniak is, már 3. hete eszik meg a tipliket. engem mindenki leszar vagy utál. ez van. a héten ezen gondolkoztam megint, hogy teljesen egyedül vagyok és ez nem is igen fog változni, szóval erre kell berendezkednem érzelmileg. ha 100%-osan biztos lennék benn, akkor mivel így az élet csak szar lehet, már öngyilkoskodnék, de nem vagyok teljesen meggyőzve. XD ja, ezek után is még van bennem egy kis bizakodás, de miért?
tegnap érdekes dolog történt, érdekes, mert ritkán van ilyen. :D JÓ KEDVEM VOLT. edzés közben régebbi zenéket hallgattam és még "táncoltam" is. :D szóval tudna jó kedvem lenni, meg ha jó kedvem van, akkor aktívabb lennék, de... meh. mindenesetre örülök neki, hogy jutott pár perc boldogság. XD egy youtube videóban láttam, hogy bizonyos mentális betegek kis dózisban szednek tudatmódosító szereket és attól általános kedvjavulást éreznek, ezen is gondolkozok, csak csicskageci vagyok és nem ismerek drogárusokat. :D
ma az jutott eszembe, hogy próbálhatnék másképpen hozzáállni a félelmeimhez, mint például a boltba menés, a tömegközlekedés, az emberek közé menés, mert mi lesz így az utazásdiból? és a mentén indultam el, hogy van egy olyan öngyilkosálomképem, hogy az egyik ismerősöm mutatja, hogy van egy fegyvere, revolver típusú, én meg elkérem tőle, és oroszrulettezek egyet. úgy, hogy ha az első nem sikerül, akkor azt mondom magamnak, hogy "na mi van, fosos vagy? nem mered még egyszer?!" vagy ilyesmit és még egyszer felhúzom a ravaszt és elsütöm a fegyvert. ha az sem lő agyon, akkor elismerően konstatálom, hogy tényleg örök szenvedésre vagyok ítélve, ha elsül, akkor meg minden happy. :D és arra gondoltam, hogy ezeket a dolgokat is úgy kellene csinálnom, hogy "na mivan, nem mered?" meg "na most megmutatom! kemény leszek!" ja. boltba menni nem egyszerű dolog. ezerféle dolog sülhet el rosszul, és váratlanul belefuthatok ismerősökbe, akik megkérdezik, hogy na mi újság, én pedig némán gondolkodva vállat vonok és azt mondom, hogy semmi. mindig. terror. közösségi terror, társadalmi terror, szociális terror, az emberiség terrorja velem szemben. mi újság? ANYÁD.
tegnap nehezen aludtam. van ez az oldalutögetéses feszültséglevezetésem és már nagyon fájt az oldalam. tegnap edzés közben pedig néha kellemetlen gondolataim voltak, és elfelejtettem, hogy már így is nagyon fáj az oldalam, és odaütöttem megint. XD hát, este nem tudtam az oldalamon feküdni, ma meg minden mozdulatomnál fájt. XD VISZONT nincs bekékülve. lehet már megszokta. :D reménykedek abban, hogy hátha azért fáj, mert megrepedt egy borda és majd egyszer csak eltör, kiszúrja a tüdőm és megfulladok. de kétlem, hogy ekkora ütöttem volna, de azért hátha. :D
köszönöm, hogy leírhattam, bár a blog maga nem tud mit tenni ez ellen. :D
