miért érdemes élni
Miért érdemes életben maradni? könyvet olvasom, mert a depresszióról szóló valamit akartam olvasni, és több közül ebbe kezdtem bele. ja, és nem is magam miatt. XD nem tudom, hogy írtam-e már a címét, azért írom most (is? :D).
hogy én ezen milyen jókat nevetek! :D tele van vicces dolgokkal... viccesek, mert igazak, mert hasonlókat átéltem/élek én is. :D és itt jókat lehet rajtuk nevetni, mert mekkora egy faszság. a mostani idézet után hagytam abba nemsokkal:
befordultam a sarkon, imádkoztam, nehogy ismerőst lássak a wellington road-on. sehol senki...
mindig, mindenfelé menve ez van. :D
de nem ezért akartam írni, csak ezt is, ma nem is számítottam rá, hogy ide jövök, csak "meglöktek". :P és már úgyis akartam írni. a könyvben is olvastam most erről:
anhedónia: ez lett volna az annie hall eredeti címe. mint már említettem, azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk örömet lelni bármiben. még a kellemes dolgokban sem, mint a naplemente, a finom étel...
és ezen már többször is gondolkoztam, hogy miért van ez így. jobban élek, mint éltem, akármennyi csokit is ehetnék, van pénz. :D és mégsem érzek javulást. minden szar, még a jó dolgok is, mert arra emlékeztetnek, hogy ez jó, de azért szar minden. van ez a kettős "gondolkodásom". nem tudom nem ezt írni példának. :D van a levelezős szitu. örülök neki, mert jó, de utálom, mert jó és majd rossz lesz. bármi jó dolog történik, jó dolgom van, nem tudok felhőtlenül örülni. meg kell említenem, hogy bud spencer és terence hill filmmaratont akarok tartani, már több mint tíz éve, de úgy gondoltam majd akkor, ha jó kedvem lesz, mert azok szuper filmek. 1-2-t láttam, az igazat megvallva, de nem a nagy filmeket, még a kezdetekből, azok elég fosak is. :D
az a tervem már régóta, hogy egy tó mellé elmennék egy hétre "üdülni" és közben nem csinálnék semmit, csak lesném a tavat és talán próbálnám rendbe tenni magam, lezárni a dolgokat, elgondolkozni szörnyűségeket és már kurvára rám férne egy kis csend. ha ez össze jön, akkor lehet jövőre elkezdek utazgatni itthonországban. tökre tetszett az ötlet tegnap, hogy havi 1-2 helyre elmennék egy napra, szétnézni. igen, ez kapcsolódik a nemrég említett dologhoz, hogy nincsenek emlékeim, történeteim, uncsi vagyok, üres vagyok. sacperkábe a blacklist adhatta az ötletet, de ez akkor még nem gondoltam. abban a csávó folyton élményeiről mesél, és nagyon tetszik ez a tulajdonsága. beszédtémát ad, tágul a világ, új ismeretek/tapasztalások és jó lehetne az emberfóbia legyőzésére is. nameg persze sosem lehet tudni, kivel futnék össze. lolololol. igen optimista vagyok. XD
pár hete voltunka tescoban és amíg a zöldségesdit intézte anya és tesóm, addig megálltam egy helyen. az emberek járkáltak körülöttem, volt egy csaj, aki szintén odaállt, sokan voltak, és elkezdtem "rosszul" érezni magam. :D nem szóltak hozzám, nem ismertek, nem is néztek rám, de az ilyen érzést nem racionális indok váltja ki. :D
neten egy fura helyen olvastam valamit, ami felvetette bennem a kérdést, hogy vajon tesómnak nincsenek-e ilyen problémái. bár kívülről nem látszik semmi ilyesmi, de attól még lehet. majd egyszer lehet rákérdezek. nem fogok. de lehet. majd.
jóccakát, köszöntem. o7
