januúr
na szóval, sokat gondolkoztam a napokban ezen a "lenne-e értelme dolgozni azon, hogy ...írjad b+... szóval, hogy megpróbáljak-e erőt fektetni abba, hogy... hogy megpróbáljak-e közeledni a levelezősdi felé" dolgon. teljesen értelmetlen, teljesen lehetetlen, kizárd dolog, hogy sikerüljön. és tudom, hogy van ez az agyi betegség, hogy van amikor direkt elérhetetlen célokat tűz ki az ember. és ez a cél elérhetetlen, értelmetlen, talán az örök életre vágyáshoz tudnám hasonlítani. :D és duplán rá is játszok, mert úgy próbálom eladni magamnak az ötletet, hogy háh, meg vagyok győződve, hogy úgy sem sikerülne, de mennyi dologban voltam már meggyőződve, amiben utána tévedtem. háh. ugye? lehet csak az én tapasztalataim miatt tűnik annak. hogy ilyen szinten bírok még magammal is kibaszni, hogy a teljesen esélytelen dolgot próbálom elérhető, valid célként eladni magamnak, aztán majd ha úgysem sikerül, mert úgysem, akkor meg jön az újabb száz év magány. nem, még nem olvastam ezt a könyvet. :P :D könnyen belelátok dolgokat akármibe, és nemrég láttam a green book c. filmet és abban a szép levelek nagyon tetszettek a nőnek. haha. :P és ebből az következett a számomra, hogy meg kellene tanulni szépen fogalmazni és esetleg úgy levelet írni. :D és még emellé jött a felismerés, hogy a final spaceben a csávó folyamatosan videóüzeneteket hagyott a "csajának", aki végül ezek megnézése után döntött úgy, hogy... nem spoilerezek (nem emlékszek XD). de emellett megint ott tartok, hogy nem merek fellépni a fórumra, mert mi van ha írt valaki, vagy ami még rosszabb, mi van ha nem írt senki. szóval az egyensúly továbbra is megvan, a nap egyik felében teljes gőzzel ezaz, vágjunk bele, míg a másikban, szarok bele az egészbe. pl. az jutott eszembe, hogy ha megkérdezné, miért vagyok ilyen kedves vele, mit várok cserébe, azt írnám, hogy "valami olyasmit várok tőled, amit tudom, hogy nem kaphatok meg, de amíg ezt el bírom viselni, addig..." miért írom ezt most le ide?
nem tudom, ezt meg lehet-e érteni, értetni, hogy ez nem direkt van így, hogy az egyik pillanatban még ezer százalékosan benne vagyok a dolgokban, aztán 180 fokos fordulatot veszek és hagyjon mindenki a picsába békén. és ez ugye mindenre igaz, minden tevékenységemre. minden megkap egy nullás szorzót a végére. "küzdök" vagy küzdök, de hiába, mert a végén jön a nulla és... elegem van már ebből is. megint. megint megint megint
gyakran gondolkozok verekedős helyzetek megoldásán, hogy hogyan zajlana a verekedés. :D ezekben a szimulációkban mindig magabiztos vagyok és erős. tegnap, meg ma is stand up comedyt néztem dolgozóban és mondtam annó, hogy aki mellettem ül, nem bírja felfogni, hogy ezen nevetek, a többieknek szapul közben. és ez nem változott. tegnap amikor visszamentem szünetről, éreztem, hogy kicsit remegek, de gondoltam ilyen cukorhiány vagy ilyesmi lehet. ma megint ez volt, long story short, amikor kimentem dolgozni, mondta egy másiknak, hogy jövő héten majd kint nevetgélek (ezzel arra célzott, hogy majd kiküld szünetben vagy ilyesmi). én meg mondtam neki, hogy "vagy majd maga fetreng kint az árokban". :D ajtót becsukva meg még elsütöttem egy "~buta vén fasz"-t is. és ez a remegősdi ugyanúgy megvolt. szóval arra akarok ezzel kilyukadni, hogy talán belül rettegek a verekedéstől-veréstől-szidalmazástól és emiatt van. és akkor abban a pillanatban úgy is éreztem, hogy ne, csak ne akarjon erőszakos lenni, mert ha megütöm és meg sem érzi, akkor szétver. féltem, hogy nem tudom majd megütni, vagy nem lesz az ütésnek ereje, meg egyáltalán, hogy meg kellene ütnöm, még sosem ütöttem meg senkit. megalázónak éreztem ezt, de közben kicsit érdekes is, mert fura, hogy van amikor úgy érzem, hogy egy terminátor vagyok van amikor pedig egy erőtlen fosadék, remegő kezekkel, lábakkal. elméletileg az előzőben hiszek, de (gondolom) a gyerekkoromnak köszönhetően a második a valószínűbb, pedig a testem is alkalmas állapotban van már talán egy verekedéshez. hogy fogok én így valakit is megvédeni, ha már egy ilyen öreg fasztól is így befosok? :((((((((
most megint úgy érzem, hogy fogytam. nem mertem még megmérni a súlyom, majd februárban vagy még inkább talán márciusban majd. XD 2-3 napja vettem észre, hogy mintha nem lenne akkora combom. plussz most egy olyan nadrágban ülök itt, ami még sosem jött fel rám, sosem hordtam, pedig még a már rég meghalt nagymamám vette.
2 napja olyat dolgozok, ahol van velem két munkatárs, velük jóban vagyok. bár az egyiket szívesen elverném (hahaha). és bár én keveset beszélek, de úgy érzem egész jól elvagyunk, és én sem csak hallgatok, hanem benne vagyok a beszélgetésben. két dolog van, az egyik, hogy semmi nem jut eszembe ilyenkor, amit a társas kapcsolatokról meg a beszélgetésekről tanultam eddig, a másik pedig, hogy 2-3 óra után egyszerűen elzsibbad az agyam, ugyanúgy, mint a játékoknál. ez pont leszarom kategória lenne, ha nem lenne olyan ember, akivel egy egész napot is együtt akarnék tölteni. :P :D
a buszos haverom mondta már, hogy majd fogyózna. tegnap az a fasz (nem tartom fasznak... egy fasz, de nem emiatt tartom fasznak és csak úgy faszozok, ahogy máskor kurvázok, nem igazi jelzőként), szóval az a fasz tegnap hazafelé azt mondta, hogy ma csak 600 kalóriát fogyasztott még és nem érzi éhesnek magát. hú de felbaszott. merthogy ez azt jelenti, hogy "versenyzünk" fogyásban. mennyire kellemetlen lesz, ha ő hamarabb eléri az áhított súlyt mint én, mármint ha én egyáltalán elérem. nagyon felbaszott. utálom a konkurenciát. annyival járt ez a mondata, ohgy ithon idegesen mondogattam magamban, hogy igen, csak 600 kalóriát? igen, csak hatszáz kalóriát? IGEN? CSAK HATSZÁZ KALÓRIÁT? és vacsorára 5 szelet abonett kenyeret ettem. máskor levest szoktam, vagy 2 szelet sima kenyeret akármivel. és megszűnt a péntekenkénti tejfölözésem, amikor is kefír helyett reggel tejfölt ettem a kenyérhez. meg lehet a cukros üdcsivel is majd próbálok vigyázni, de ezt még nem tudom, szeretem a kólát. :D röviden összefoglalva, a kurva anyját fogyózik az a fasz, pont amikor én is? bassza meg!
