logikátlan racionalizációs kísérlet
szóval éppen zenét hallgattam munka közben, milyen meglepő. :D még tavaly hallgattam egy zenei listát, amin egy a levelezősdi által említett előadó zenéi voltak. éppen azon a listán és az azzal kapcsolatos írásomon gondolkoztam. törtem a fejem, hogy mi is lehetett az együttes neve, jade, sake, valami ilyesmi, de nem ugrott be. partiboi69-es listát hallgattam, számomra tök ismeretlen számok vannak rajta többségében, de élvezem a stílusát. és pár percnyi gondolkodás után, mi a kurva isten történik? MICSODA? attól az előadótól, akin gondolkodtam, jött egy szám, azért tudtam, mert kb. a legismertebb száma. én meg csak lesek, hogy ez hogyan történt? először hallgattam azt a listát, nem emlékezhettem rá. :D és most is azért írom le ezt, mert a geci fasz agyam, próbálja összekombinálni lehetetlen hülyeségekkel ezt az eseményt. nem racionális, nincs benne logika, hülyeség. oh no. anyway természetesen egész nap errefelé jártak a gondolataim, megint, vagy azon gondolkoztam, hogy szarok bele, vagy álmodoztam, de... beteg a fejem. :D
aztán ettől kellemesebb gondolataim lettek, miért utál mindenki és néznek semmibe. ismerős? :D ezért volt jó a téli szünet, nem gondolkoztam semmin.
egyre közeledik a kitűzött dátum, amikor számot vetek az évemről, ami eddig kiemelkedően szar volt, tehát a végső megoldás látszik az egyenlet végének. kérdés, hogy eszközlöm-e? szerintem nem, nincs bennem annyi kurázsi. beszartál? MI?! nem mered? nyugtával dicsérd a napot. :P
a gyerekkoromon is gondolkoztam, talán a legszomorúbb tény, hogy egy, azaz egy darab közös utazásunk/nyaralásunk volt. 1-2 alkalomra emlékszek, amikor apával elmentünk a pár száz méterre levő dombhoz szánkózni és ennyi. amúgy magam voltam. ehhez jött később a depresszió, i wonder, why am i so unsocialised. XD nem csináltunk semmit együtt, és itt nem csak szórakozásra gondolok, hanem arra, hogy nem értek semmihez sem, plusz lényegében nulla figyelmet fordítottak az értelmi fejlődésemre. az, hogy ha egyest kapok és nem nézhetek egy hétig tv-t, az kurvára nem nevelés. :) szóval az elbaszottságom nem nekem szól, hanem az ő büntetésük? akár. és akkor máris van értelme a szenvedésemnek, ami öngyilkosságba hajszolhatna, mert ez nekik okozna fájdalmat. mármint ha érdekelné őket egyáltalán. :D nem a felszínen, hanem belül, mélyen. nemrég volt egy problémás elszólásom, anyával beszéltem, és egy ismerősünk gyerekéről volt szó, kisiskolás, a szülei elváltak, az anyja "kurválkodik", szarik rá, az apja gyakran lepasszolja, és anya azt mondta, hogy sajnálja a gyereket, mert biztos megérzi, hogy nem szereti és nevetve helyeseltem, hogy ja, a gyerekek ezt megérzik. és akkor visszakérdezett, hogy miért én... elbaszcsiztam. :D
