egyedül, veled
tök jó beszélgetéseim voltak a napokban, tegnap beszéltem levelezősdivel is, egyszer volt itt a közös kedvenc zenekarnak koncertje, de elmaradt a covid miatt és írta, hogy szívesen elment volna velem oda, meg most lesz egy film, aminek lehet felénk nem lesz vetítése, de oda is. ja, felmerül a kérdés, hogy miért nem a szerelmével. de tudom miért, és bármennyire is örültem ennek a beszélgetésnek, ez egyből szétkúrta a dolgokat. tegnap volt az utolsó munkanapom idén és semmi örömöt nem éreztem, gondoltam majd később, esetleg ha hazaértem, de semmi. pozsgással is olyan... nem tudom, nem ment... lefeküdtem korán, 20:00-ra már aludtam. reggel mentem boltba, csak kifliért, pozsgás kiemelten szereti, írtam neki ezt és mondtam, hogy ja, kap ő is belőle. kérdezte miért nem voltam tegnap, mondtam, hogy szar kedvem volt. megcsináltam a kifliket, benne trapistasajt, rajta füstölt sajt volt és így sütőbe tettem. külön tálra tettem egyet, magamnak kettőt, küldtem neki fotót is, kérdezte, egyedül vagyok-e itthon, mondtam ige, aztán, hogy mit csinálok, küldtem a képet, hogy eszek még, és azt írta, hogy látja, hogy most nincs kedvem, akkor hagy, nehogy az övét is elvegyem. senki nem ismer/ért a környezetemben. levelezősdi is csak nagyjából, bár vele sem beszéltem még szarabb dolgokról, de vele igen. és ő is elmondta az övéit. gondoltam végre valaki, aki megért. és akkor képes ezt írni ez a fasz. :'( telón ki is kapcsoltam a netet, majd holnap talán visszamegyek facebookra. elegem van abból, hogy mindenki bánt. a tegnapi meg a mai napnak is kurvajónak kellene lennie, végre nyugi van és tegnap is meg ma is sírtam.
szia depresszió uraság. csináljunk semmit egész télen, mit szólsz hozzá? :)
