Mai napom csúcspontja az volt, amikor jó kedvem lett. Elkeztem PS -ezni és közben jó kedvem lett. Amúgy ma sem történt semmi érdemleges, sokat esett, egész nap csak bent voltam. Volt ennek előnye, kitakarítottam a szobám, 1-2 hete már húzódott a dolog. Maratonit porszívóztam, vagy fél órát, a szőnyegről rengeteg macskaszőrt felszedett, azért tartott ilyen soká, mert nem tudja csak úgy simán felszívni, rányomva kell huzogatni sokáig, hogy felpöndörgesse vagymi. Még az ablakot is kinyitottam, nem csak a kicsit, hanem a kétszárnyast is, jó volt bentről nézni az esőt. Szeretem ha esik, bár jóideje nem tudom élvezni, meg úgy egyálltalán semmit sem, mert mindig bevillan milyen szar minden. Időjárásjelentésben mondta az ürge, hogy már az esőt kedvelők is unják az esőt, hát én megcáfolnám, tőlem még hetekig eshetne. De nem fontos most, majd nyáron, a dög melegben.
Nyáron az első meleg éjjszakákon alig alszok pár órát. Az jutott eszembe, ebben az évben lehet kifekszek oda, ahol sok limlomot és a bicikliket tároljuk, van ott szekrény is, ágy is, szóval akár szoba ként is használható lenne, bár annyira nem szalonképes, hogy oda más bejöjjön. Nem az hogy putri, csak tényleg minden szar oda van bedobálva. :D Meg nem is kicsi, másfél szoba nagyságú kb. 3*5-6m -es. És ott nappal is hűvös van, este akkor biztosan. Majd kipróbálom, egyszer mindenféleképpen, mert nyáron esténként iszonyat szenvedésen megyek át, forgolódok, rakosgatom magam, amint melegedik egy hely, utóbbi pár évben már a földön is feküdtem, ott valamennyire elviselhető volt. Csak kellemetlen, mert egy átjáróban lakok, legalábbis úgy érzem. Oké, hogy télen nem akarnak a hidegben járkálni, de már most is kibírnák, hátmég nyáron, de nem, akkoris énnállam járkálnak.
Anyumnak van egy idegesítő szokása, van hogy az ötössel van hogy a hetessel, van hogy a tizenegyessel megy dolgozni. Ha az ötössel megy és átmegy a szobámon, 04:40 körül, köszön hogy jó reggelt. Baszki, hol, mi? XD Mostanában vettem észre, elnyúlt az egyik esti fennmaradásom. Mondtam neki, ezzel álljon le. :D
Már akartam írni, de mindig kimaradt. Belegondolt már abba valaki, mit jelent az, hogy a Jobbiknak annyi szavazat jutott? El lehet mondani, hogy magyarország közel ötöde nyíltan rasszista. Ez számomra elég elkeserítő. Amúgy itt falun, legalábbis ahol én élek, azt vettem észre, hogy a nyugdíjasok is erősen azok. Gyerekkoromban nem tünt fel, csak úgy 4-5 éve, hogy a faluban nem lakik cigány, 1-2 beházasodottról már tudok, de amúgy nincs teljes cigány család. Mikor kérdeztem, a nagyszüleim azt mondták, nem nézték sosem jó szemmel őket, gondolom arra célzott, hogy mindet "kitessékelték". Nameg vannak a házaló cigányok, akiket nagyon nem kedvelnek errefelé. Gyerekkoromból emlékszem még, sokszor volt, hogy szekérrel vagymivel, lovaskocsival mentek át a falun. Szerettem megnézni őket mindig, olyan különlegesek voltak a számomra, meg ugye a lovak is. Meg ilyen izé, ugatáshullám kisérte jártukat-keltüket, minden háznál ugattak a kutyák. Egyszer emlékszem az egyik végében ülő gyerekkel be is mutattunk egymásnak, nem ujjal, egész alsókarral. :D
Gyerekkoromban az volt a legjobb, amikor a fenti nagymamámnál voltam. Itt voltak barátaim is, volt kivel játszani, biciklizni, koncsorogni. :D Nagymamám mindig mondta, ne koncsorogjak már állandóan. :D Ovis korom után költöztünk el, aztán ott voltam néha pár napot nyáron. Emlékszek még mikor a gázt kötötték a faluban, az egyik nyáron volt, a szembeszomszéd fiúval járkáltunk az árkokban, egyszer találtunk egy nagy agyagtömböt, kistalicskával hoztuk ki belőle, azthiszem kacsaúsztatóba tettük, merthogy attól nő a mája vagymi. Így visszagondolva úristen, mert mivan ha ránk omlik? Nem támasztotta semmi és szerintem 2-3x olyan mély volt mint mi, szóval onnan omlás után még kiásni se tudtak volna időben. Na mindegy, nem volt baj, az a lényeg.
Ma tesómnak megmutattam, hogyan kell tojásos szendvicset csinálni, vagyis nemtudom ez-e a neve, de csakez. :D Két szelet kenyér, megvajazva, utána pirosaranyat kell rákenni, egyik felére apróra vágott hagymaszár, a másikra 1 megfőtt lereszelt tojás, ezt meg kell sózni, a tojásra még megy majonéz, és össze lehet borítani, kettévágni. Elég jó, kb. 1 hete ettem az elsőt. :D
Ha nem akarnék más lenni, és nem érdekelne annyira a számítástechnika, biztos szakács leszek. Mármint ha ráeszmélek, milyen jó is főzni, sütni. Mert pár éve érzek csak rá hajlamot. Annyira jó ezt-azt csinálni, és ha jól is sikerül, mértne ugye, akkor annyira jó, hogy te csináltad meg minden. :D A tojásrántottát sem simán eszem, bár ez apukám érdeme, teszek bele 1 kiskanál delikátot, annyival jobb úgy. A hagyma, szalonna/kolbász/felvágott ugye alapkellék, és egy kis tejföl sem rontja el. Meg esetleg egy kis bors, pirospaprika a végén rá. :) Hmm. Volt pár hónapja egy bosos időszakom, mindenbe tettem szinte, mármint ami sós. :D Szeretem a fűszereket, bár sokat nem ismerek. A fahéjat is nagyon kedvelem, volt már, hogy egy kis fahéjat + kakaót + cukrot összekeveztem és ettem, édesség gyanánt, nem volt rossz. Meg alapjában úgy érzem, hogy bármit meg tud csinálni bárki, mert le van írva mit hogyan kell, a szakácskönyvek kész "szerelési útmutatók". :D A jobbak. Van ahol azt írják, hogy ízlés szerint, vagy bögre-csészé mértékegységet használnak, azt utálom. A legjobb az lenne, ha mindent dekában-grammban határoznának meg, mert a 3 szem krumplinál is nagy a szórás, mégha nem is óriási és az ültetnivalóan kicsik közti különbséget nézem. Ez zavar. :D Amúgy elég lassan főzök-sütök, szinten szabványosan csinálok mindent, a krumplik is szinte mind egyformák, a hagymaszár is, meg minden, a méréseknél meg hajjajj. XD Sokat pepecselek. Sokszor megszólt már étre anyum, de hát ha nem tudom másképp csinálni akkor nem tudom.
Elég tanácstalan vagyok, vagyis félő, hogy változtatok a hozzáállásomon a dolgokhoz. Soha semmi nem úgy alakul, ahogy akarom, a nagyszabásúaktól egészen a másnapi teendőkig, szóval mintha felesleges lenne tervezni. De nem akarok egyik pillanatról a másikra tervet készíteni, szeretem, ha valami előre el van döntve, ki van találva.
Ma olyan jó volt boldognak lenni, úgygondoltam semmi nem baszhatja el a kedvem, de anyumnak és tesómnak roppant jó érzéke van hozzá, sikerült nekik ma is. Úgy örülnék, ha holnap jönne egy vad idegen ember, hogy van számomra egy állása, szállással, mennék is. (NEMBÖRTÖNBE! XD) Lehet túl sokat voltam itthon, családdal, mert már egyre jobban idegesítenek a hülyeségeik. Anyum állandóan úgy adja elő minden baját, mintha az halálos lenne, vagy fáj a feje, vagy a hasa, ja bocs, a gyomra, vagy fáradt, tesóm szarik ránk, hazudik, egy rohadt kis kurva, utálom őket. Már sokszor gondoltam rá, hogy mi lenne, ha nem lennénk családtagok? Valószínűleg sose ismerjük meg egymást, sose beszélnénk, annyira mások vagyunk. Előzőekből félreérthető, minden szar ellenére, örülök, hogy ők a családom, de akkoris. :D Naszóval, gondoljon bele mindenki, hogy a testvérével sose ismerték egymást, de ugyanabban a faluban/városban laknak, ugyanoda járnak boltba, ugyanabban a buszmegállóban várnak, egy suliba játnak, mittudom én, és soha nem beszélnek egymással, talán még nem is találkoznak. Ez annyira fura nekem. Hátde nem? De. :)
Jó8. Sokáig nem tudtam mi az a jónyolc, aztán pár év múlva megvilágosultam, hogy jóéjth. :) Ami ennél is durvább, hogy 6-8 évig nem értettem egy viccet, aztán egyszer beugrott hogy aha, nem ennyit gondolkoztam rajta, csak néha beugrott, hogy ezt nem értem. Valahogy így van, hogy műköszörűs hírdetése, ... ollók, kések de nem sokat.
