egy kis felnőttség
apának légcsőmetszése volt múlt hétvégén. kedden (08.31.) haza jött, szerdán még nem tudtuk, hogy akkor nekünk kell-e majd takarítani, vagy lesz rá valaki. csütörtökön beszéltem nagybátyámmal, hát nekünk kellene megcsinálni. ott voltunk apánál éppen, és elhozták a cuccokat. és csiribú-csiribá, semmiféle felkészítés vagy elmagyarázás nélkül akkor essünk már neki. ugye nagynéném volt bent apával a amikor hazaküldték, de ő meg a bipoláris állapotának egy túl pozitív részét éli, szeleburdi, röhögcsél, mindent is tud, felelőtlen, nem tudom, hogy neki elmondtak-e dolgokat, de nekünk ő ezzel kapcsolatban semmit nem mondott. gondolkoztunk mi legyen és mivel kicsi a világ, nagybátyámék szembe szomszédjának is van gégekanülje. az ő felesége jött el segíteni, hogy akkor megtisztítsuk, rendbe rakjuk. a férje is eljött inkább, mert nem sikerült a néninek vissza tenni. mert, és ez később fontos lesz, az egészet, tokostól kiszedte, mert a mögötte levő géz ráragadt és piszkos volt. megtisztította, még a fém változat volt benn és a férje viszonylag egyszerűen vissza is tette. elmondtak pár dolgot és aztán meg egy ilyen szívó berendezést kellett kipróbálni. a csövön kell ledugni és a fogalmamsincshonnan a váladékot kiszívni. először túltoltam a csövet, elég szar lehetett apának, de hát a kisfaszomkurvaistenfasza, senki nem mondott erről semmit. utána ilyen tizedmilliméteres tempóban toltam le és hallatszodott, hogy szívja a váladékot és tudtam már, hogy meddig kell tolni. végeztünk, minden fasza, mentünk haza. úgy volt, hogy csak 10 percet leszünk ott, de akkor még nem tudtuk, hogy ezt kell majd csinálni.
elég undorító ez a dolog, de igénybe vettem a képességem, amivel ki tudom kapcsolni a problémázásaimat/iszonyaimat/fóbiáimat. :D és működött, pedig eddig nem nagyon teszteltem még.
másnap, pénteken, tegnap, úgy gondoltuk, hogy akkor már menni fog. a géz megint hozzá volt tapadva a fém kanülhöz, kivettük azt is. aztán kezdődött a felnőttség. :D videót is néztem róla youtubeon, de nem sikerült vissza tenni. 3 de inkább 4 alkalommal próbáltam, de nem ment, kicsit véres is lett. jó, akkor hagyjuk, szóljunk a tegnapi segítőinknek. nem sikerült, mint kiderült a bácsi már feküdt, a néni meg templomban volt. egy órát vártunk, közben meg magam szidtam, hogy mekkora gyökér vagyok, mert ennyit nem tudtam megcsinálni. elmentünk hozzájuk miután sikerült elérni a nénit. de ez is úgy ment, hogy beküldött minket a bácsihoz, ő meg nem is tudta, hogy megyünk, már feküdt, kisnadrágban. XD kijöttünk, felöltözött, kijött ő is, és megpróbálta betenni, de neki sem ment. és mit lehet tenni? oké, akkor menjünk el az ügyeletre. 15-20 percre van, szóval oda meg készülni kellett. 20:00 körül indultunk, szóval már teljesen elbaszódott a péntek estém, pedig egész nap azt terveztem, hogy majd pihengetek, eszegetek édességet és nyugi lesz. :D aha. XD ott is várni kellett vagy fél órát. amíg várakoztunk, beszélgettem apával, már nem is tudom, hogyan sikerült, és mondtam neki, hogy vasárnap úgy volt, hogy én megyekbe hozzá, de aztán arra jutottam, hogy mivel én sem vagyok beszédes, jobb ha inkább anya megy be megint. és akkor a semmiből előszed egy ilyet:
dosztojevszkijnek van egy ilyen mondása: azok, akik jól tudnak beszélni, röviden beszélnek.
ez a konkrét szöveg, de nem értettem pontosan mit mond. de mi a fasz ugye? így csak lazán a semmiből nyomott egy ilyet. :D na de ránk került a sor, bementünk, az ügyeletes orvoson látszott, hogy nem tetszik neki a dolog, nem is sikerült neki sem betenni. elküldött a legközelebbi rendes kórházba, ahol van sürgősségi rész és fül-orr-gégész szakorvos is. elmentünk oda, nem részletezem az elejét, a lényeg, hogy ott is megpróbálta valaki betenni, de neki sem sikerült és akkor behívták otthonról a hozzá értő dokit. minimum 30-40 percet ő is baszakodott vele a lenti megfigyelős elfekvőben, aztán úgy döntött, hogy akkor menjünk fel az osztályára és ott lesz hozzá minden. itt rengeteget kínlódtak, nagyon durván köhögött apa, nem is tudom, hogyan hagyta, viselte el ezt a hosszú "kínzást". próbálkozott mindennel, de nem sikerült semmit betenni. aztán eszébe jutott, hogy hoz egy műszert, nem tudom mi a neve, valamilyen optika, amin egy hosszú cső van és azzal benézett, hogy hogyan is néz ki a hely, ahova be kellene tenni a kanült. ezután sikerült is. és itt már 23:52 volt. anyának ekkor küldtem sms-t, hogy sikerült. utána elmagyarázta a doki, aki annyira kibaszottul rendes és megértő volt, hogy hihetetlen. nagyon hálás vagyok neki. de nyilván hálapénzt nem adtunk neki, mert csórók vagyunk. XD nagyon rendes volt. elmagyarázta, hogy azért nem sikerült, mert nem a szokásos módon van apának megcsinálva ez és a kezével meg is mutatta, hogy ha máskor véletlenül kijönne, hogyan kell visszatenni. nem csak elhajlítva kell betolni, mint egy simát, hanem tovább kell tolni és utána befordítani. és a lényeg: EZT A KÜLSŐ TOKOT NEM KELL/SZABAD KIVENNI, MERT SZŰK ÉS SZŰKÜLŐ HELYEN VAN. mondtam neki, hogy ezt nem tudtuk, meg az egész helyzetünket is lemagyaráztam és megértette. kibaszott rendes volt. utána még várni kellett a papírokra, de már leszartam. úgy indultunk, hogy sima dolog lesz, aztán 3 órát idegeskedtünk, apa meg szenvedett. és itt még nem volt vége az estének. XD a parkoló kijáratánál volt egy kerékpár. a közelben levő fiataloknak odaszóltam, hogy "elnézést, jó estét kívánok, tiétek a bicikli?" nem válaszoltak, közelebb mentem és megint megkérdeztem. az egyikük rám nézett és a csajnak (3 csávó 1 csaj volt) mondta mi van, mert ő meg akivel beszélgetett oda sem nézett. a csaj válasza meg annyi volt, hogy leszarja... és én meg amilyen nyámnyila vagyok, annyit mondtam, hogy jó rendben, odamentem és arrébb tettem a kerékpárt. mondtam tesómnak mi volt, és amikor elhajtottunk ő kiordibált a csajnak, hogy hülye ribanc meg ilyesmit, azok meg vissza ordibáltak, hogy szopjále. XD :DDDDD 5 perc sem telt el, és kibaszottul ideges lettem. arra gondoltam, hogy a kurva anyjukat, oda kellett volna hozzájuk baszni azt a retkes kurva kerékpárt és nyígjanak a faszomba, legépelem mindet. átlagos, 18 év körüli sovány nyikhajok voltak. de ezt komolyan gondolom, ha olyan lett volna az idegállapotom, meg is csinálom. csak sokára jutott ez eszembe meg nem is voltam idegbeteg éppen. :D tesómmal aztán megbeszéltem, hogy jól reagáltam-e erre így, hogy annyiban hagytam és azt mondta, szarjak bele, stb. később anyum is ezt mondta. 01:17-kor értünk haza apához. ott is kotoszoltunk, aztán haza hozott tesóm. ezen a biziklis dolgon sokáig pörögtem, tényleg lehetségesnek tartom a durva reakciómat. jó, nem hozzájuk vágnám, csak eldobtam volna a gecibe. :D 16:55-kor már apánál voltunk pénteken, szóval ez az egész dolog kb. 8-9 óránkba került. mert senki nem mondta, hogy ezt a szart nem kell kiszedni. az idegeskedést nem mondom. többször is azt éreztem, hogy rosszul leszek. pedig csak várakoztunk. közben mondtam tesómnak, már nem tudom mi kapcsán, hogy dolgozóban néztem egy olyan videót, ami arról szól, hogy az elektronok nem pörögnek, de mégis van mágneses mezejük de a tescoban meg nem tudom a zöldséges mérőakármit használni. XD ez már megint a baj, hogy ilyenek kibuggyannak belőlem. nem kellett volna elmondani. -.-"
pedig a pénteki napom elég jól telt. dolgozóban is békén hagytak, öngyi sem akartam lenni és a levelezősdin is alig gondolkoztam. terveztem az esti dőzsölést.... :D
ma szombat van, mára bográcsozás lett apához tervezve, már 2-3 hete, nem a tegnapi miatt. egész jól ment. ma is takarítottuk a kanült, de tök jól ment minden. tesómnak mondtam is tegnap, hogy most tökre felnőttek lettünk. valakit bevittünk a kórházba, ott voltunk vele, beszéltünk dokival, nővérrel... kicsit büszke is vagyok magamra,a mert nem gondoltam volna, hogy ilyet tudok csinálni.
amikor végeztünk és bent maradtam a papírokra várva, hallottam, ahogy a szülőkkel beszél egy doki. tömören leírom, de kb. 20 percet hallgattam. a gyerekük mentálisan sincs rendben és a teste sem okés. és most tüdőgyulladása van és normál módszerrel lehet nem tudnak segíteni csak valamilyen invazívval (talán ez volt, de a lényeg, hogy nem szokványossal) , de ha jól lesz sem valószínű a felépülés az eredeti állapotra lehet, hogy ha kiviszik majd utána, akkor egy hónap múlva vagy 2 év múlva de visszakerül és vagy meghal, ezt nem értettem pontosan. 40 körüliek, de inkább felettiek voltak, a gyerekük 20 éves ha jól hallottam. szóval neveltek egy beteg gyereket egész életükben, aki hamarosan meghal ők meg ott lesznek már öregen és egy ilyen bánattal. nem tudom, hogy én tudnék-e így újabb gyereket vállalni, de ha meg nem, akkor az én meglátásom ugye az a gyerekvállalásról, hogy anélkül nincs lényege az életnek, nem meghalni kell, csak szarni lehet mindenre is......... durva helyzet. a nőszemély sírt is. majdnem én is.
ma a levelezősdinek akartam írni és megcsinálni a hangos választ, de nem sikerült. már nem kezdek bele, majd holnap próbálom beszorítani.
nem én állítottam be, lehet ez valami gyári dolog, de apának a múlt héten vett telefonján bekapcsoláskor ez az üzi jelenik meg:
ez talán a második kép, amit én csináltam itthon és beteszek. ilyen telefon kellett, mert ez kimondja az időt, ha a * gombot hosszan nyomva tartja. a piros cuccok a képegyezéstalálatok elkerülése miatt kellenek. :D
