TiTi
Ha már ittvagyok, úgyis régóta tervezem, hogy írjak. A legfontosabb ami történt mostanában, hogy egyel csökkent a "család" (akár idézőjel nélkül is) száma, meghalt az egyik cicánk. Ezt a bejegyzést neki szánom, neked Titterkó. ^^
Már írtam róla, de most megpróbálok mindent felidézni vele kapcsolatban.
Az anyja már 2x kölykezett, de nem tartotta meg egyiket sem, ő a 3. fialáskor született és meghagyta. Emiatt úgyéreztük, hogy megtarthatnánk, és így is lett. (A későbbi fialások el lettek pusztítva, azthiszem erről is írtam, kibaszott szürnyű érzés. Nekem?! Nekem is.) Örültem neki, a kicsi cicák nagyon aranyosak, jó volt vele játszani, simogatni, az anyját sosem hagyta békén, egyedüli gyerek volt ugye. :D Egyik etetéskor bevillant, hogy elnevezhetném, ő lenne az első, aki igazi nevet kap, és az általános macskahívóra hasonlót akartam adni, így lett a neve Titi, becézve Titterkó. ^^ Kajáláskor sokszor mondtam neki és megtanulta, hallgatott rá. Pár hónapos korában elkezdett átjárni a kb. hasonló korú szomszédmacska, vele is jól elvolt, mint a gyerekek. :) Megtanítottam embert mászni, a kaját fel kell nyújtani, ő pedig megmászott, télen tanulta, nyáron elég fájdalmas volt, de vicces és megérte. :D Nagyon kajamániás volt, szeretett enni és elég sokmindent megett, az ismeretlen dolgokat is, ha én adtam neki, akkor tuti kaja, hát megeszi. :D Úgy vettem észre, hogy ahogy nőtt úgy lett egyre akaratosabb és ez nekem tetszett, így olyan emberi lett. Ez abban valósult meg, hogy visszabeszélt, ha lefröcsköltem kicsit vízzel, vagy ha nem akart kimenni és mégis kiküldtem, elkezdett beszélni. Nagyon tudott nyávogni is, a többi macskánk egész életében nem nyávogott annyit, mint ő az kb. másfél év alatt. Amit nagyon szeretett, hogy ha gépeztem idejött, simogatni kellett, összefontam a kezem, belejött, lefeküdt, aztán lehetett simogatni, vakargatni a fejét, forgolódott, jött a taknyos orrát odadörgölni a fejemhez, közben masszírozott, mosolyogtam végig. A szőre nem olyan volt, mint a sima macskáknak, az anyja miatt gondolom, szinte nyusziszerű, főleg a hasán. :D
December elején közepén láttam utoljára, már 2. nap sejtettem, hogy kaki van, de úgy voltam vele, hogy egy hetet adok neki, aztán, hogy 10 napot, egyszer cica 1 is eltünt 10 napra, majd két hetet, de semmi. Onnantól "tudom", hogy már biztos meghalt. Bár egy ideig még ki-kinéztem, ha nyávogott a macska, mert az ő hangjának tünt, de csak az anyja volt, mindig. Nagyon sajnálom, mert szerettem, hiányzik, azthiszem örökre velem marad, belül. Ez azért fura, mert senkinek nem tudok majd róla mesélni, soha nem fog szóbakerülni, mert csak egy macska, akit 4-5 ember ismert. Ez is eléggé rossz érzéssel tölt el, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni, nem tudom mi lett vele... a szivem tele fájdalommal.
Talán erre jó a temetés.
Titi! Köszönöm, hogy voltál nekünk, szerettelek, örülök, hogy ismertelek, hogy velünk voltál, sajnálom, hogy csak eddig. Remélem könnyű halálod volt. Szia. :'( o/
