Minden probléma megoldódik magától
Valamiben olvastam, hogy ez egy rossz látásmód, le is volt írva, hogy miért, ezt már nem tudom idézni, de az megmaradt bennem, hogy ezt kerülni kell, nem is hagyatkozok erre.
(a piros dolgok azért kellenek, nehogy megtalálható legyen visszafelé képkeresővel ~ O_o )
Tegnap kb. 0-1 között betörtek hozzánk. :D Egy macska. Nemtudom írtam-e, van most 5db kismacskánk, a konyhában éjjszakáznak már, az ajtó nyitva kifelé, az én szobámból pedig nyílik egy ajtó a konyhába. Már aludni készültem és egyszercsak macskaharchangot hallok. :D Gondoltam bejött egy idegen macska, kirontottam és tényleg. De a látvány ami fogadott... :D egy felnőtt macska volt a függöny tetején, tehát olyan 2,5 méter magasan, ott csimpaszkodott, az anyamacska felzavarta. Meglátott engem és leugrott, "játszani" akartam vele, ezért nem csuktam be a szobám ajtaját és sikeresen be is szaladt oda. Be. Fel az asztalra a monitor mögé, "húbazdmeg csak le ne lökje!" gondoltam, de lejött onnan, be az ágy alá. A kismacskák persze fostak végig, menekültek attól a macskától, kettő pont az ágyam alá. Szóval ennyi volt a játék, onnan is kihajtottam, csak úgy driftelt a konyhában, az anyamacska is üldözőbe vette, van egy bokros része az udvarnak, ott őserdős verekedős hangok voltak, majd jött vissza a macskánk, elüldözte a betolakodót. Remélem ennyiből tanult az a macska és többet nem jön be hozzánk. De akkor tartsunk népszámlálást, megvan négy macska, (még egymástól is félnek, nagyon megriadtak,) az ötödik gondolom elbújt valahova a konyhában/spajzban/szobámban. Reggel néztem őket, még feküdtek, szintén négyen, de gondoltam az ötödik is valahol fekszik. Tesóm kérdeztem látta-e azt, mert ő adott nekik reggel enni, azt mondta szeritne igen. Délután hívtam őket, etetés. De csak négyen jöttek, itt derült ki, hogy baj van. Cic-eztem mindenfelé itthon, a kertben, a kapunál, de semmi. És hát ugye ekkor már 10-13 órája nem volt itthon. Na mondom fasza, jöhet a gyötrődés, ha csak simán kiküldöm azt a macskát, akkor nincs ez. A kiscica este ment el, és rohant, ugye ők féltik az életüket, szóval biztos nem tudja hová kellene visszamennie, még nem voltak a kapun kívül, egyedül van, éhes, fél. Az ilyen gondolatok kinyírnak lelkileg. Többször kinéztem az útra, a kertbe, de nem láttam. Ma is nézelődtem, de semmi, próbáltam azzal elfogadni, hogy valószínűleg már meghalt, vannak kutyák, autók és este baglyok is. Biztos meghalt már vagy megfog, nem szenved napokig, hetekig félelemben, éhezve. Mivel páratlan volt a kiscicák száma, így azt gondoltam, hogy jobb is így, egy probléma megoldódott magától, mostmár vihetik párosával.
19:20 körül (19:27-kor küldtem képet viberen tesómnak) véletlenül éppen járőröztem, hátha meglátom és... nyávogást hallok? Igen, IGEN! Valahol nyávog valami, lehet ő az! Úgy tünt, hogy a szemben levő kocsma udvaráról jön, füleltem és már biztos lett, vártam, hogy meglátom-e mi az... Ott az a pötty, Ő az! Átmentem, hívtam, jött, de közben az otthon levők is ki a kapun, visszamentem azokat bezárni, újra hívom, de közben átment a kocsma szomszédjába, mert valaki ment a kocsmába, bementem hát oda is, beköszöntem persze, de nem jött ki senki, na mindegy, bementem, hazavittem. :) Az anyja ott volt a teraszon, letettem... örömbódottág. ^^ Hoztam neki kaját, falt rendesen. Másfél napot volt távol, ebben egy éjjszaka is benne volt, biztosan megviselte, remegett még.
Olyan nagyon örültem, nem kellett már ezen gondolkozni, hogy mi lehet szegénnyel. :') Boldogság volt, most is éppen játszanak.
Lehet lelket erősíteni arra a napra, amikor majd elviszik őket.
