halál hátán halál
jövök ide írni és milyen zenéhez ért a spotify?
annyiszor "beszopat" ilyen szerelmes zenékkel.
negatívkodok egy kicsit most. reggel elkezdtem dolgozni 6-kor. pár percen belül attól kezdtem rettegni, hogy akkor a levelezősdi eltűnik az életemből. egészen 9 óráig ezen agyaltam és ha azt mondtam a reménytelen szerelmes fájdalmakra, hogy borzasztóak, akkor erre már nem találok szavakat. :D és nem a "szerelem" miatt érdekel, hanem mert amit írtam is már, tényleg inkább egy barát ő, akit így elveszítek. és attól, hogy ritkán leveleztünk, így megint teljesen egyedül fogok maradni. és ki jött elő? nagy bőszen, felszívott mellkassal? depresszió uraság. XD mondott mindent is és mindennel csak egyetérteni tudtam. hiába motyogtam, hogy de ez nem igaz, ettől minden mehet tovább, ne ez alapján ítéljem meg, hogy másokkal hogyan kell majd beszélnem, meg egyáltalán tudok-e, akarok-e, minden hiába volt, túlordibált a fájdalom. nem tudom írtam-e már, de azért is félelmetes, mert reménykedem és mindig olyan dolgokban reménykedem, amik aztán nem jönnek össze. próbáltam elfogadni, de katasztrófa lesz ha megtörténik. lehet szabit is kiveszek majd másnapra, mert nem fogom bírni. ma is majdnem sírtam. hülye fos emberi test. az a baj, hogy ez a kurva depresszió nagyon okosan érvel. az összes eddig megismert emberből egy olyan volt szerinte, akivel ilyen jól kijöttem. és statisztikailag igaza is van, de miért ne lehetne, hogy a következő 10 emberben megint lesz ilyen? ó bazdmeg, most megint neki adok igazat ugye? :D
másik halálos dolog pedig apához kapcsolódik. a kezdeti rossz hírekhez képest elég jól alakultak a dolgok, most viszont ott tartunk, hogy pénteken gégemetszés, hétfőn jön majd haza. nincs felvétel a hangjáról. nem fogunk már sosem kirándulni menni. és majd jön utána sugárkezelés... nincs kedvem ehhez.
ezekhez. annyira sok szenvedés ez. a depresszióm már nem is igazán a szomorúságról szól, hanem egyszerűen nincs már kedvem szenvedni. érdekes, hogy pár hónapnyi nyugalom után milyen könnyen visszabújt a helyére. tudom, hogy mit kellene csinálni, és enyhülhetne, elmúlhatna, de most úgy érzem nincs hozzá kedvem.
amíg sétáltam befelé munkahelyre, eszembe jutott a tegnapi "kurva" szó használata, és így, hogy tudom, hogy nem bántónak szántam, még így is kellemetlennek éreztem. lehet próbálnom kellene a belsőgondolataimat is moderálni, mert ha valami így jut ki, azt persze, hogy félreértik.
beléptem egy aspergeres klubba facebookon, de nem valami aktív. XDDDDDD milyen meglepő mi?! XD ma viszont rám írt valaki. nagyon megörültem, mert tök jó lenne, meg pont most, amikor meghalok a magánytól majd,d e ránéztem és kiderült, hogy kisgyerek. most nemrég mondtam neki, hogy bocs, de így részemről tárgytalan. lehet megbántottam, de mit kezdjek egy kisgyerekkel. én is "gyerek" vagyok még. de érdekes.
a hétfőn megjött, kedden összerakott asztalomat ma üzembe is helyeztem. :D nem ilyet akartam, de tetszik és a gép is jól mutat rajta. végre lesz helye a régi pc-s projektemnek. ^^ ami talán idén elkészül. :P
ezt a napot egy szar-ra értékelem. ma is megérte felkelni.
úgy gondolom nem fogok küzdeni, ha a levelezősdi dobni akarja a beszélgetésünket. gondolkoztam, hogy miket írnék, de minden sértő lenne és nem akarom, hogy többet szomorkodjon emiatt. mert bár félreismer és ez bánt, tudom, hogy jót akar csak. valószínűleg egy: "rendben, köszönök mindent, boldog, eredményes életet kívánok!" sorral fogok búcsúzni. írtam neki ma is, de amolyan passzív levelet és ezt említettem is, szóval szinte nyugtom van. annyira jó, hogy lényegében kizártam magam a saját emailfiókomból, mert már oda sem merek felnézni. :D szupppppper!
tudom, sokszor mondom, de olyan jó így lefeküdni aludni.
