utolsó napok
ma végre sikerült elérni apa dokiját. megbeszéltünk mindent, aztán feltettem a nyomorult kérdést, hogy mit gondol, mennyi ideje van, napokban vagy hetekben gondolkozzunk. és azt mondta, inkább napokban. utána még beszéltünk egy kicsit, egész jól bírtam. aztán felhívtam anyát, hogy tesómnak mint mondjak, már kezdett elcsuklani a hangom, de még mindig oké. megbeszéltük, hogy felhívom tesóm barátját, hogy vele menjünk be inkább. na, neki már nem tudtam elmondani. amikor ehhez a részhez értem nem bírtam beszélni és kinyomtam. aztán visszahívott, aztán elmondtam neki nagyjából. mondtam, hogy majd tesóm felhívom én. beszéltem főnökkel, hogy haza mennék, aztán egy 6-7 percre be mentem még dolgozni, aztán szünet volt. hívott tesóm, hogy akkor mi van. úgy terveztem, hogy ha hazaérek majd akkor hívom fel, és azt mondtam neki, hogy még nem sikerült vele beszélni, de ő meg felhívta előtte anyát aki azt mondta neki, hogy beszéltem vele, tesóm hívjon engem. amikor mondta, hogy de anya azt mondta, hogy már beszéltél vele, nem tudtam mit csináljak és kinyomtam. hátra mentem egészen az épületek mögé, és ott beszéltem vele. mármint próbáltam, de nem bírtam kimondani, amikor már elkezdtem sírni, akkor kinyomtam és messengeren leírtam neki. ez így leírva egyszerűnek tűnik, de hosszú csendek voltak ezek. eljött ő is dologozóból, eljöttek értem és haza jöttünk, elkészültünk, aztán mentünk a kórházba. itthon ugye próbáltam elmondani mindent, de kurvára nem sikerült. bazdmeg, próbáltam, de bírtam visszatartani a sírást. bejöttem a szobámban és nekik azt mondtam, hogy 1-2 hetet mondott a doki, de inkább leírtam messengeren, hogy csak napokat mondott pontosabban. de ez is volt vagy 3 perc, mert leírni is kínlódás volt.
beértünk és felhívtam a dokit, hogy személyesen tudnánk-e beszélni és ő, akit eddig nem sikerült elérni, mondta, hogy persze, ott van a nővérpultnál apa osztályán. felmentünk, beszéltünk vele egy kicsit, azért kellett, hogy tesóm is hallja illetve megbeszéltük a hospice-os elhelyezést és rákérdeztem, hogy a végét, a halál lehetséges okát meg tudná-e mondani, mondtam neki, hogy elég fos kérdés lesz, de jól fogadta és azt mondta, hogy vagy a vérzéssel lesz baj, ami a kellemetlenebb vagy majd álmában megy el. légzéselégtelenség vagy ilyesmi gondolom a daganat miatt. apa aludt, ezért addig elmentünk a közeli hospice-os helyre, hogy beszéljünk velük, hogy van-e hely és mivel tesómnak nincs védettségije, egyedül kellett bemennem. kicsit fostam, mert ez teljesen új dolog volt és HATALMAS felelősség, FONTOS DOLOG, teljes odafigyelést igénylő, és ugye az állapotom nem ideális ehhez. de nem tudom hogyan, szuperül teljesítettem. a főnővér, akivel ezt meg kellett beszélni is nagyon rendes volt, nagyon közeli, megértő, emberi. és a jó dolog a rosszban, hogy jövő héten hétfőn vagy kedden át is kerülhet oda. otthonosabb környezet, mint a kórház.
utána visszamentünk a kórházba, mondtuk, hogy el van intézve akkor ez, majd ők egymást között lekommunikálják már a többit. bementünk apához, még aludt, de egy kis neszre felébredt és onnantól kezdve minden fasza volt. ugye külsőleg és állapotát tekintve nem volt rosszabb az otthonitól, ez megnyugtatott mindkettőnket szerintem, mert egész jól elvoltunk. talán 1-1,5 órát voltunk nála, elég sokat. :) beszélgettünk dolgokról, de erről nem, hogy meg fog halni mindjárt. pedig annyira reménykedtem, hogy még pár hetet lesz itthon, mielőtt elszaródik az állapota.
érdekes, hogy készültem erre már mióta és mégis így megráz. ezeket sem tudtam sírás nélkül leírni.
a levelezősdis tegnapi beszélgetés miatt nagyon örültem, és milyen kevés kell ahhoz, hogy beinduljon a depresszió. :D mert arra fókuszáltam, hogy én leírtam a nevem, a rendeset, de mondtam neki, hogy neki nem kell, mert neki van rendes profilja és megtalálhatom. ha akarja, akkor a keresztnevét megadja. azt írta, hogy oké, majd meg fogja. és ez ma nekem úgy jött már át, hogy a fórumon van aki tudja a nevét, volt aki írta, hogy a seggére gondol, és olyanok, akik a barátlistáján vannak és akkor én még ennyit sem érdemlek, hogy a keresztnevét elmondja. ennyire sem tart. vagy flúgosnak hisz. közben meg azt állítja, hogy szeret velem beszélni. és akkor ebből a gondolatból eljutottam oda, hogy akkor szarom le őt is meg mindenkit. leszek remete és szarok az emberi kapcsolatokra. nagyon szarul esett. és persze meg is akartam halni. és csak ennyike kellett hozzá. :D hihetetlen. ezt a gondolatmenetet nem sikerült tovább vinnem, mert utána telefonáltam apával kapcsolatban. fél órát álltam kint a hidegben pólóban, hogy ne kelljen a munkatársaimmal már találkozni.
durva nap volt és még lesz szarabb is. de nagyon fura, mert nem érzem úgy, hogy a szar nap címkét érdemelné meg. az inkább az egész napos öngyilkos gondolatoknak járna. de azért elég fos volt. legyen.
