Cicaú belémvéset! ÁÁÁÁ. :D Játszottunk, én provokáltam, olyan hangulata volt, hogy szétcsap itten. Őt védi a bunda és nem gondol bele, hogy a csupaszbőrűn mekkora sebeket ejt. Idekerülése után bő egy hónapig tiszta karc volt a kezem, azták felvettem a kesztyűt. De tényleg, egy régi kesztyűt, és így biztonságban játszhattam vele. De ma megint véreztem. Abba is hagytuk. :D Mielőtt felmerülne a kérdés, természetesen nem bántom ezért, hisz csak játszik a drága. :) Egyszer "ütöttem" meg, amikor az asztalról lopott egy csomag felvágotatt, azóta nem is jár oda, sikeresen megtanulta, hogy nem szabad. 21.-e van. Sok évig, 21en voltunk az osztályban, ált. iskolában. Néha eszembejut, eszembejutnak, de túl hosszú lenne leírni, azt ami pár pillanat alatt megfordul a felyemben. :)
Ma nem sok dolog történt, kitéptem egy fát, megint. Fanyűvő vagyok. Egyik kedvenc, vagyis talán egyetlen, mert erre emlékszek csak, ami azért lehet mert a kedvencem lehetett, szóval ugyehogyugye :D gyerekkori mesémben, valami fanyűvő, kőnyűvő meg ilyesmik vannak, azt a mesét nagyon bírtam, de semmire nem emlékszek belőle. Amúgy az első, biztosan kiskori emlékem, amit be tudok "dátumozni", az az első nap az oviban. Lehet nem ez a legrégebbi emlékem, de a többi annyira homályos, képszerű, hogy nem is tudom mikor voltak a kiskoromban, sőt, mintha nem is lett volna, csak ez a pár kép. Naszóval, az első napom az oviban szörnyen kezdődött. Emlékszem, otthagytak, Julika ovónéni előtt állok és sírok. Ő mondta, hogy mondjak el egy mondókát vagy verset amit tudok. Belekezdtem a pásztorok-pásztorokba, de csak hiányosan sikerült elmondani, ezt tudtam is és zavart, de úgyemlékszem megnyugodtam. Hihetetlen. :D Annyira megragadt ez, hogy szinte látom magam és az ovónő arcát. Fura. :) Másra mondjuk nem emlékszem. :D Van még jópár ovis emlékem, szerettem ovis lenni, minden annyira jó volt, azthiszem akkor volt utoljára, hogy semmi nem zavart. Szerintem kedves gyerek voltam, nameg falánk. :D Van 4 kajás emlékem is. :D Egyik, mikor sok káposztás tésztát szedtem, addig nem mehettem aludni, amíg meg nem ettem. :D A másik, hogy uzsonnára asszem vagy tízóraira virsli mustár meg kenyér volt és kértem repetát és mustáros kenyeret kaptam. Akkor volt egy olyan, amikor edéd után szóltak az ovónők, hogy van még repeta a sütiből, szerintem túrós batyu volt énmeg szaladtam be a mosdóba, az ebédlő mellett volt, hogy gyertek vissza még van kaja. :D Aztán szóltak az ovónők, hogy csak annak, aki szereti a hasát. :D Utolsó meg, hogy a második petrezselymes krumpli meg valami volt és túl sokat szedtem, azthiszem valaki el is kezdett sírni és vissza kellett lapátolnom. :D Az alvást nagyon utáltam, nem emlékszek egy alkalomra se, amikor aludtam volna, bár lehet volt, de a forgolódásra, meg "erre-arra" emlékszem. Csináltam pár dolgot, amit a mai napig nem értek. XD Hogy miért? Vagy honnan jött az ötlet. XD Meg emlékszem a nagycsoportos ballagásra, meg a felkészülésre. Egyszer, felkészüléskor kereszttesómmal egy "darabban" játszottunk, egymással szemben kellett valamit mesélni. Nem tudom miért, de ha egymásra néztünk, elkezdtünk nevetni. XD Ez annyira jó volt. Háttal állítottak minket, de volt hogy így is nevettünk. A másikmeg, hogy az egyik próbán kaptam a fejemre, nem nagyot, szerintem nem is fájt, csak olyan törékeny lélek voltam. :D De tényleg, de iszonyatosan. :D Aztán szólt az ovónéni, hogy elnézte, nem nekem akarta adni. De azélt elgörült a szám. Nem sírtam, de szomorú voltam. Így visszagondolva, elég, sőt KIBASZOTT félénk voltam. :D Egyszer biztos visszaüt ez. :D Van még pár játszós, ünnepes, emlékem, hogy hogyan tanultam meg bekötni a cipőfűzőt, sarokban állások, játékelkobzások (komolyan XD), karácsonyi új játékok, névsorolvasás, mászókázás, mókuskerekezés, "vezetés", nagyon jó volt, nagyon kedves emlékek számomra. :) Még egy fontos gyerekkori dolog, ezt se tudom miért, de rengetegszer ébredtem a földön, az ágy mellett. :D Rengetegszer.
Jó éjjszakát.
